Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)

Boros Imre

Húsz év után

Sz. L. Zs.: Beszélgetésünk során többször felmerült, hogy a problémák szinte ugyanazok, mint amik voltak a rendszerváltás előtt, most is, és még a szereplők is szinte ugyanazok. Mi történt itt 1990-ben, volt-e rendszerváltás?

B. I.: A rendszert váltották, mert másként lehet ugyanazt csinálni. Tehát ez tény és való, viszont a mentalitás az nem változott, tehát az mindig arról szól, hajói megnézzük, 1949-től mindig történtek ilyen lépések arra, hogy ugyanazt lehessen csinálni, csak egy kicsit más módon. Mert azért ugye ’49-től rohantunk az ’56-os forradalomba, ott a terror után, azért az ’56 előtti időkhöz képest egy enyhülés volt, sőt még egy bizonyos nekilendülés. El ne felejtsük, ’57 május 1-jén már százezrek éltették Kádárt, aztán a ’68-as reform is egy unikum volt és hőstettként volt eladva, és úgy tűnik, hogy ugyanennek a sorába illeszkedik a rendszerváltás is, csak még nagyobb lélegzetet kellett hozzá venni, és a többpártrendszert be kellett engedni. Hát, így működik, ahogy működik. Az egyes számú törvényünket, a költségvetést a Parlament háta mögött el lehet intézni, hiszen egészen 2006-ig úgy lehetett adósságot csinálni, hogy a Parlament hozzá se szólhatott. Igazándiból a kilencvenes rendszerváltásnak nevezett fordulat - ezt a székely ember úgy mondja, az a kis döccenő -, a politikai pártok és alapvetően a baloldal genetikai kódjai nyomják rá a bélyeget a mai napig a magyar XX. század történetére.

66