Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Boros Imre
Boros Imre gyászmenetet. Aztán történt, ami történt, de föltettem azt a kérdést, hogy ha ezt a bankokba való befektetésként fogjuk föl, mennyit fogunk visszakapni? Na most, már világos, hogy mennyit kaptak vissza, azok a bankok, akiket konszolidáltak: a konszolidációs összeg töredékéért mentek el, ugye 1996- 97-ben. Ezt pontosan tudjuk. Sz. L. Zs.: És miért nem a tőzsdén keresztül próbálták meg privatizálni ezeket a bankokat? B. L: Tőzsdén objektíve meg lehetett volna mérni azokat a részvénytársaságokat, akiket eladunk, másrészt a tőzsdén keresztül versenyalapon jutnak be, tehát nem biztosítunk senkinek sem akkora részvényhányadot, hogy azzal eluralja a társaságot, és csak az áruit adja el. Nagyon sok előnye lett volna tehát a tőzsdének, vélhetően sokkal kevesebb korrupcióval járt volna. Röviden és tömören: meghívásos tárgyalás, nagyon titkos, államtitok jobbra-balra - a Budapest Bank szemlélteti ezt e legjobban. Nekem csodálatos történetem volt: bevitték áron alul az AFI volt székházát, aztán volt az az AV Rt.-s történet a tizenkét milliárddal, hogy a Budapest Bankba nem érkezett meg, bár az AV Rt.-ből elindult. Aztán amikor eladták, utána még nyögni lehetett a garancia alapján az államnak a pénzt. Tehát nemhogy pénzt kapott volna, hanem plusz tőkét raktak bele, az sem volt elég, s amikor eladták, még utána kellett fizetni. Komoly mínusz árbevételek voltak tehát, s úgy ez a bank és ennek a banknak a vezetése mintegy példaként állnak a mai napig a magyar közvéleményben, a volt tisztségviselői pedig magas rangú állami vezetők vagy komolyan megbecsült személyek. Hát, így vagyunk mi Magyarországon. Sz, L. Zs.: Nagyon sokat vitatkoznak azon, hogy 1990-ben, a rendszerváltás idején lehetőség nyílt volna-e arra, hogy az addig felhalmozott mintegy bruttó 20-21 milliárd dolláros államadósságot le lehetett volna íratni, vagy át lehetet volna ütemeztetni. B. I.: A rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnök, Németh Miklós tett egy kísérletet arra, hogy a problémát megnevezze, a Parlamentben bejelentette, hogy nem 20, hanem 22 milliárdról van szó. Ez ugyan csak 10% eltérés, ami magyar slendriánsággal azt jelenti, bent van a kálóban, de nagyon érzékeny pillanatban történt ez a bejelentés, tudniillik, akkor már az IMF tagjai voltunk és az IMF nem szereti, ha őt átverik. Márpedig átverték és a miniszterelnök a legnagyobb nyilvánosság előtt tett egy ilyen kijelentést. Ez az egyik. A másik, hogy volt egy ilyen séma, úgy hívták, hogy Brady-terv, és Lengyelország ebből 63
