Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Bíró Zoltán korlátozásával, illetve egy jobb ütemű, nyugodtabb, higgadtabb ütemű privatizáció elindításával ki lehetett volna alakítani egy olyan tulajdonosi réteget, amely már közelít ahhoz az ideához, amit harmadik útnak nevezünk, tehát ahhoz, hogy egy-egy monopólium ne uralhassa el az országot, mint ahogy ma tulajdonképpen arról van szó, hogy vagy hazai, de még inkább külföldi monopóliumok, nemzetek fölötti gazdasági és politikai erők uralják a folyamatokat teljes mértékben. Tudom, hogy uralják másutt is Európában, tudom, hogy uralják lényegében a német politikát is igen nagymértékben, vagy a franciát, vagy a sokkal nagyobb nemzetekét - de azért azt mondom, hogy ez mindig korlátozható valamennyire. Ezt nevezik a politika művészetének, ez az, amit megtanulhattunk volna a történelmünkből, ha hajlamosak lennénk tanulni mondjuk egy Bocskaitól, egy Bethlen Gábortól, egy Mátyástól, még ha más körülmények is voltak, azok egyáltalán nem voltak jobb, könnyebb körülmények... De itt nem erről volt szó, itt Antallék főképpen lemásolták a kiegyezés után kialakult Tisza Kálmán-i világot, tehát azt a fajta mentalitást, amelyik addig radikális, ameddig ellenzékiként ez hasznos a számára, majd pedig amikor már nem, akkor szögre akasztja a bihari pontokat ugye, mint Tisza Kálmán annak idején, megveregeti Ferenc József a vállát, aki ettől meghatódik, és megkötik azt a kompromisszumot, amely lényegében az ország lejtőre juttatását jelenti. 51
