Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bihari Mihály
Bihari Mihály Azt a szónoki kérdést tettem föl a Reform és demokráciában is, hogy hol vesztett utat vajon a szocializmus, amely nem eleve antidemokratikus vagy diktatórikus. És azt a választ adtam, hogy ott, abban a társadalomban, ahol egy oktrojált, rákényszerített szovjet típusú diktatórikus rendszer formájában kényszerült élni a magyarság. Ilyen értelemben ez a rendszer kezdettől fogva történelmi zsákutca volt. És ebből a zsákutcából csak ezeknek a reformoknak a bevezetésével lehet kijutni, aztán a ’87-88-as években terjed el, egyre több ember hangoztatja, hogy már nem egyszerűen rendszert javító reformokra, esetleg radikális reformokra, hanem rendszerváltoztatásra van szükség. Ez radikalizálta a vitákat, összejöveteleket, és ez a radikalizáló- dás újabb ütközéshez vezetett. Négyünk esetében egészen odáig, hogy ’88 áprilisában kizártak bennünket a pártból. Megmondom őszintén, ez nagy egzisztenciális fenyegetettséggel járt volna együtt, ha nem az történik ’88 végén, az országos pártértekezleten, ami történt és ennek következtében nem folytatódik például négyünk ellen a munkahelyről való elbocsátással vagy egyéb büntetéssel az egész ügy... Sz. L. Zs.: Több alkalommal említette Lakiteleket. Hogy került Ön 1987 szeptemberében Lakitelekre? B. M.: Hát, tulajdonképpen a lakiteleki előkészületek valahol a Bethlen Gábor Alapítvány ülésein, a kuratóriumban részt vevő és a kuratórium mellett különböző feladatokat ellátó emberek körében indult. Én magam úgy kerültem oda, hogy Király Tibor, atyai professzorom, aki akkor a kuratórium elnöke volt, fölkért arra, írjak egy jogilag elfogadható szervezeti szabályzatot, miután alapítványként kíván majd működni a Bethlen Gábor Alapítvány, és nem volt akkor még ismert maga az alapítványi forma. így kerültem közelebbi kapcsolatba velük, de hát Bíró Zoltántól kezdve mindenkit, Bakos Istvánt és a többieket már évtizedek óta ismertem. És ezeknek a Bethlen Gábor Alapítvány-i és az azt előkészítő ülések vége átment általában olyan beszélgetésekbe, hogy mi legyen az országgal, mit kellene csinálni, ki kellene hozzá, nyilvánosságot kellene teremteni. És hogy kellene egy mozgalmat alapítani. Akkor folytak már tárgyalások arról, hogy ’87 nyarán, őszén bővebb és nyilvánosságot kereső fórum jöjjön létre. Közben jelent meg a Társadalmi szerződés, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumi ülésén, emlékszem, erről szóltam is, és kérdeztem, ismeritek-e ezt. Nekem két példányom volt, és az egyiket oda is adtam elolvasásra, s utána vetődött fel, hogy ez a Társadalmi szerződés legyen-e a vitát indító alapanyag ezen az összejövetelen, vagy valami más. Ebben a 27
