Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bihari Mihály
Bihari Mihály már nem reformálható, már egy helyben topog. És legfőképpen nem reformálható azért, mert a rendszert meghatározó legfontosabb alrendszerhez, a politikai-hatalmi viszonyokhoz nem engedtek hozzányúlni. Kádár János még 1988 márciusában, a májusi pártértekezlet előtt egy kanadai televíziónak adott interjúban, mikor a szerkesztő megkérdezte, hogy többen mondják, hogy Magyarországon válság van, azt mondta, hogy ezzel ő nem ért egyet, Magyarországon semmiféle értelemben vett válság nincs, csak néhány száz értelmiségi terjeszti ezt a válsághangulatot, de a párt tudja ezeket az ügyeket kezelni. Tehát a válságfelismerés és a kritikai diagnózis már a nyolcvanas évek elejétől kezdve megfogalmazódott egy csomó közgazdászban, szociológusban, jogászban, politológusban, nemcsak az egyetemi szférában, hanem a gazdaság világában, a művelődés, a kultúra világában egyaránt. Ez volt az a szellemi erjedés - megítélésem szerint -, ami ’80—81-től indult meg és radikalizálódott, amelyik végül is rendszerváltást készített elő. Nem tudatosan, hiszen senki nem gondolta, hogy 30 évi egypárti diktatúra után Magyarországon - az akkori időben gondolkodva -, a mi életünkben még valaha is nem szocializmus lesz Magyarországon. Sz. L. Zs.: Ezek a gondolatok manifesztálódtak azután bizonyos tanulmányokban a nyolcvanas évek közepén, ’86-87-ben. Először a közgazdászok, majd a Fordulat és reform után Ön írta le, hogyan kellene megváltoznia a magyar alkotmányos berendezkedésnek ahhoz, hogy tovább haladjon az ország. Mi állt ebben az írásban? B. M.: Érdemes szót ejteni három olyan tanulmányról, kritikai diagnózisról, válságot elemző diagnózisról, programadó anyagról, amelyek egymástól függetlenül készültek. 1987 júniusában jelent meg a Társadalmi szerződés, a Beszélő különszámaként, szamizdatként terjesztve. Azt vetette föl, hogy egy alkotmányos egypártrendszert kellene valamilyen módon biztosítani, a pártállam hatalma feletti ellenőrzést valahogy biztosítani kellene, mert - ahogy a szerzők és a szerkesztők leírták - belátható időn belül nem számíthatunk arra, hogy Magyarországon megszűnik a szocializmus, hogy Magyarország kiszakad a szocialista világrendszerből, és hogy Magyarországon megszűnik az egypártrendszer. Tehát ezeket mint szükségszerűségeket tudomásul véve, ezeken belül egy alkotmányban szabályozott egypártrendszer kellene, amelyben a Központi Bizottság lenne mintegy a Felső Kamara, a felsőház és a Parlament lenne a második Kamara, az alsóház és a Parlament nagyobb mozgásteret és vitalehetőséget kapna. A másik anyag, amely valamivel korábban íródott, de 25
