Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Húsz év után van ilyen, aki ráadásul tényleg szakmailag is ott van a szeren, lelkiismeretileg szintúgy, csak kevés. A szakértelem nagyon fontos, az erkölcsi elem nagyon fontos és nem lehet bizonyos dolgokat cinizmussal elintézni - ugyanakkor annyira infantilizálódott a magyar politika, hogy olyan, mint egy óvoda, ahol mondjuk van a kockás fülű, a csíkos fülű, a pöttyös farkú, és ezek egymásnak esnek. Ez szociológiailag jól ismert dolog - de a néppel kellene megbeszélni egy csomó stratégiai kérdést. Biztos, hogy a Parlament ennek kiváló helye, csak a tévében azt látom, ki hogy utálja a másikat. Nem érdekel, hogy hogy utálják egymást. Az érdekel, mitől lesz egy önkormányzatnak jobb, vagy egy régiónak, netán egy-egy ágazatban dolgozóknak, vagy netalán nekem mint vállalkozónak. Többet kellene tehát tanulni, a politikusnak is szerintem, és nagyobb lelkiismeret kellene, nem volna szabad ebbe az infantilis csapdahelyzetbe beleesni. Nagy a nemzeti feladat, és az értelmes embereknek minden pártban le kell tudni ülni és azt a nemzeti minimumot, azt a liberális minimumot, a szociális minimumot elérni. Nem igaz, hogy nem lehet... Ez nem azt jelenti, hogy Népfront-mozgalmat akarok, dehogyis! De a párt miért van? Azért, hogy az egészet szolgálja, az egész pedig Magyarország, meg a magyar nemzet. És a magyar gazdasági érdekeket kell szolgálnunk, jól, okosan, a világgazdasággal nem állandóan hadakozva és nem állandóan úgy érezve-éreztetve, hogy mi vagyunk, akiket még az ág is húz, mindenki kitol velünk, mindenki összeesküszik ellenünk... Nem! Dolgozni kell, nemcsak a lakatosnak meg a fodrásznőnek, hanem a politikusoknak is... Már csak ilyen a modern világ. Sz. L. Zs.: Ebben a folyamatban lát még teret annak a szociálliberális gondolatkörnek, amit Ön magáénak vall, illetve a szociáldemokráciának, akár mint gondolat, akár mint szervezet? Van még hely, tér Magyarországon? P. A.: Mint gondolat, feltétlenül van, hiszen történelmileg ugye 20 év telt el a rendszerváltás után, és most végre a magyar nép életében elkezdődött valami, egy nagy lehetőség, ostobák lennénk, ha ezt nem használnánk ki. Kicsit elteketóriáztuk a dolgot, ennek a fő oka alighanem a felkészületlenség volt, pedig tudtuk, hogy rendszerváltás lesz. Ha a nagyhatalmak egymás közötti játékát lehetett is már látni, mégis felkészületlenül fogadott minket a rendszer- váltás és az a bizonyos spontán privatizáció. Valamilyen engedményt kellett tenni a másik oldalon, és nem lehetett igazán egy slágfertig tőkés rendszert kiépíteni, hanem ha nagyban lopnak és hazudnak, meg kellett hagyni azt a kispályát, hogy mindenki azért valamennyire éljen és viruljon. Ez nem is 198
