Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Oplatka András
Húsz év után fegyvereknek a titkos támaszpontját. Rakéta robbanófejekről volt szó, ezek a Balaton-felvidéken voltak. És Németh Miklós azt mondta, azonnal elhatározta, az lesz az egyik legfontosabb külpolitikai célja, hogy megpróbálja ezeket a fegyvereket eltávolíttatni. Ezt a kérést azután Gorbacsovnak az asztalra tette - ezt akkor már azért megtették előtte más magyar politikusok is, de mindaddig néma csend volt Moszkvában. Németh Miklósnak arra a felvetésére Moszkvában, hogy a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról kellene tárgyalni, Gorbacsov pozitívan reagált olyan értelemben, hogy igen, ezt megtehetjük, tárgyalhatunk. Az atomfegyverek kérdésében viszont ködösítő, elutasító volt, és azt mondta, erről majd mi döntünk, és majd tudatjuk veletek a döntést. Erre november végén került sor, amikor megjelent a szovjet nagykövet Németh Miklósnál, és átadott egy levelet, amelyben Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök közölte, hogy a kivonás megtörtént, nem tudom pontosan, valamikor. Néhány nap alatt. Nyilvánvalóan azért vonták ki ’89 végén az atomfegyvereket Magyarországról, mert Moszkvában megértették, hogy az ország számukra elveszett. Sz. L. Zs.: Térjünk vissza egy kicsit a határnyitáshoz: ott hagytuk abba beszélgetésünket, hogy a német egyesítés szempontjából milyen fontosságú volt ez a magyar lépés? O. A.: A fal, a berlini fal leomlásáig. Tehát ’89. november elejéig. A magyar határ nyitva maradt szeptember 11-étől kezdve, aki eljutott Magyarországra, mehetett. Körülbelül ötvenezer keletnémet állampolgár távozott Magyarországon keresztül november elejéig Nyugat-Németországba. Már augusztus második részében, jó néhány ezer keletnémet hagyta el az akkor még őrzött határon keresztül a keleti blokkot Magyarországon keresztül. Ez rendkívül erősen felgyorsította a keletnémet állam kivérzését, és ugyanilyen erősen felgyorsította ezáltal a politikai folyamatot, azt, ami októberben bekövetkezett az NDK-ban, Honecker pártfőnök bukását. Attól kezdve az egész fellazulást és idővel annak a belátását (de ez már ’90 elején történt), hogy a két német állam egyesítése elkerülhetetlen. Mindez egy olyan általános politikai és gazdasági folyamat eredménye volt, amiben egyaránt szerepet játszott a Szovjetunió le- gyengülése, az egész keleti blokk gazdasági térvesztése és olyan módon való lemaradása, hogy ezt a versenyt tovább a Nyugattal vállalni nem lehetett. Ez a folyamat feltehetően végbement volna a magyar határnyitás nélkül is. Bár hipotetikus, amit mondok, de valószínűleg jó lélekkel állítható, hogy a magyar határnyitás nélkül mindez lassabban, később következett volna be, a folyamat 180
