Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Oplatka András
Húsz év után Sz. L. Zs.: Ez sikertörténet, a sikernek általában mindig megvan a maga embere, aki azt szereti magára vállalni, vagy azt mondani, hogy ő volt a legfontosabb ember ebben. Magyarországon is így van, többen vindikálják maguknak a jogot arra, hogy ők voltak ennek az egésznek a végrehajtói, vagy döntő eldöntői. Ki is volt itt igazából a döntő ember? O. A.: Gyorsan válaszolok: Németh Miklós kormányfő volt a döntő ember. A határnyitási döntésnek a kormány volt a gazdája. A pártvezetőségnek ebben szava sem volt. Sőt, a pártvezetőség részben nem is ismerte az eseményeket, mert rendkívül kevés tájékoztatást kapott. A Németh-kormány tulajdonképpen ’89 tavaszára, április végére-májusra lényegében függetlenné vált a párttól, és ez már a rendszerváltás bevezetésének egyik rendkívül fontos eleme volt. Ha azt mondom, hogy Németh Miklós kormányfő volt a főszereplője a dolognak, akkor persze az eddigi híresztelésekkel vagy az általános felfogással szemben állok. Ezt megpróbálom a könyvben részletesen elmondani a német közvéleményen keresztül. Aztán a magyar közvélemény a határnyitást mint döntést elsősorban Horn Gyulának tulajdonítja, aki akkor külügyminiszter volt. Horn Gyulának és a Külügyminisztériumnak rendkívül jelentős része volt a határnyitás diplomáciai hátterének biztosításában és az operatív lebonyolításban, de a politikai döntést egy külügyminiszter egy kormányban nem hozhatja meg. A döntést csak a miniszterelnök hozhatta meg. Ha ez balul üt ki, a kormányfőnek kellett volna a hátát is tartania, és nem a külügyminiszternek. A másik egy történelmi tény, ami kevéssé ismert. Nevezetesen az, hogy Horn Gyula - és ez kimutatható, ma levéltárakban olvasható, jegyzőkönyvekben megtalálható, sok tanú megerősítheti - körülbelül augusztus 20-áig ellenezte a határnyitást. Óvatos volt, és úgy gondolta, a kockázat túl nagy. A Miniszterelnöki Hivatal volt az, amelyik ebben a dologban inkább az élenjárt, és húzta maga után a Külügyminisztériumot, körülbelül 20-a, 21-e volt a fordulópont. Több minden történt azon a hétvégén, többek közt a Páneurópai Piknik. Hétfőn, 21-én volt egy haláleset a határon, míg végül Horn Gyula is beleegyezett, hogy ez a megoldás: kinyitni a határt. Ettől kezdve ő is aktívan és lojálisán támogatta ezt az elképzelést. Van egy könyve, a Cölöpök, amely memoárszerü kötet, ebben egy fejezetet szentel a határnyitásnak. Hát, ez sajnos nagyon zavaros fejezet: nevek, dátumok keverednek, elmeséli azt a verziót, hogy tulajdonképpen ő nyitotta ki a határt, nagyon erősen csak magának vindikálja. Mindezt eddig így látta a közvélemény. Lehet, hogy ezután is, én mindenesetre a könyvben másképpen látom. 178
