Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Nagy Ferenc József
Húsz év után Sz. L. Zs.: Érdekes módon említette a pártba fiatalabbként beszivárgó elemeket. Ekkoriban a Kisgazdapárt - legalábbis az emberek szemében - sok mindenben egyet jelentett Torgyán Józseffel. Hogyan került Torgyán József a Kisgazdapártban vezető pozícióba, hogyan látja Ön ezt? N. F. J.: Emlékszem, én őt először ’89 tavaszán láttam, még a jurtabeli események után, ott jelent meg Torgyán, addig nem ismertük, és az ottani balaton- bogláriak egyszerűen ki akarták zavarni - mit keres ez az ember itt? Utána hallottam, hogy Pártaynak a lakásán órákon, napokon keresztül ácsorgóit és kérte, hogy ő szeretne politizálni, és Pártay, meg egy jogász ember, az egyszerű parasztemberek közé kell egy jogász, később beismerte, hogy az élete legnagyobb baklövése volt, de a kocka el volt vetve, nem lehetett rajta segíteni. Torgyán bejött a nagy kommunistázásával - „Ki a kommunistákkal! Ruszkik haza!” stb. - tessék elképzelni az egyszerű népet, 40 évig ilyet nem hallott, itt volt a diktatúrában. „Ez igen! Ki ez a bátor ember?” Megszédítette az embereket. Én azt mondtam - hozzám fordult -, miért nem kérdezitek meg, két éve nem ezeket mondta. Most, amikor már Gorbacsov és Reagan elrendezték Európa állapotát, most hangoskodik már? És Torgyán valahogy megtévesztette az embereket ezzel a mézesmázos beszédével, mindenkinek ígért valamit, az előprivatizációt megszavazta, amit mi nem szavaztunk meg. Engem személy szerint tönkretett, mert puccsal szerezte meg a hatalmat, tehát törvénytelenül lett elnök, az utolsó legitim elnöke a Kisgazdapártnak én voltam. Tönkretette a Kisgazdapártot, nagy tragédia, hogy ez az ember odakerült, és az a szomorú, hogy az embereket így megtéveszthette. Minden nagygyűlésen kitették a nemzeti színnel átkötött kenyeret, még a Bibliát is, Isten, Haza, Család nevében. Hát, számoljon el majd a lelkiismeretével annak idején a mennyei bíró előtt, mert a földi bíró előtt úgy látszik, el tud számolni... Sz. L. Zs.: Hogy látja, újra lehet még éleszteni a kisgazda szellemiséget Magyarországon? N. F. J.: Pesszimista vagyok. Bár tévednék. Tudniillik, az emberek is kicserélődtek. 50-60 év alattiak már nem emlékeznek ezekre a dolgokra ugye, ’56-ra se igen. Ezeket életben kellene tartani, mert hozzátartozik ahhoz a történelmünkhöz, amit minden magyar fiatalnak kellene tudni. A parasztságnak, ahogy említettem, bázisa volt. Hát most nincs neki, a falusiak is nincstelenek lettek, mondom, azok, akik kiöregedtek, megöregedtek, nyugdíjasok, a fiatalok meg már nemigen akarnak ott dolgozni. Egy-kettő ha van... Tudom, ez így illuzórikusán hangzik, de itt bizony egy gyökeres jobboldali, nemzeti változásnál, 170
