Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Nagy Ferenc József
Húsz év után N. F. J.: Az ifjúsági mozgalmakban és a Parasztszövetségnél tevékenykedtem, majd valójában az úgymond felszabadulás után kezdődött a Kisgazdapárt fel- emelkedése, és azt reméltük, egy jobb világ következik. ’47-ben a Független Ifjúság Nagytanácsának a tagja lettem, de sajnos, amikor ’47-ben már a Kisgazdapárt szétbomlott, Kovács Bélát februárban letartóztatták, Nagy Ferencet disszidálásra kényszerítették és a Független Ifjúságot is átvette a MADISZ- vonal. Befellegzett nekünk, nagyon nehéz körülmények között éltük át a Rá- kosi-rendszert, osztályidegennek nyilvánítottak bennünket; nagyapámnak 47 hold földje volt, tehát kulákok lettünk. Ez borzasztó terhekkel, szekatúrával járt, dupla adózással minden évben, dupla beszolgáltatással, padlássöpréssel. Teljesen kimerültünk, természetes volt, hogy ilyen sok nehézségben egyszer csak kicsordult a pohár, és ’56-nak a kirobbanása, bekövetkezése, természetes volt. Sz. L. Zs.: Ön részt vett a Kisgazdapárt újraszervezésében ’56. október végén? N. F. J.: Nem vettem részt, csak Kovács Bélával találkoztam. Azt hittük, hogy új világ következik be, mert a népi íróktól mi annyi mindent kaptunk, hogy ha a II. világháború nem ilyen szerencsétlenül végződik, úgy érzem, egy igazi népi értelmiség, igazi paraszti fundamentum alakult volna ki. Ezt a háború kettézúzta. Sz. L. Zs.: A hatvanas, hetvenes években a helyi téeszben tevékenykedett vezetőként. N. F. J.: Nagyon érdekes, hiszen kulák unoka voltam, de ’59-ben Kádárék elhatározták, hogy a szocialista ipar mellé a mezőgazdaságot is szocializálni kell. Mindenáron engem akartak tsz-elnöknek. Én ódzkodtam, már kezdték ’58-ban a szervezést, akkor már gyönyörűen helyrejött a gazdaságunk, mert annyi pozitívuma volt a Kádár-rendszernek, hogy a mezőgazdasági tartozásokat (rengeteg adó fölgyülemlett, nekünk is 20 ezer forint - de nemcsak nekünk), az egész országban eltörölték. Tehát új alappal indulhattunk ’56 után mezőgazdasági vonalon, és hogy úgy mondjam, ’58-ra rendbejöttünk. És akkor jöttek a tsz-szervezők, nem kell azt mondani, valósággal megszállták a falut, ötvenesével, az emberek belefásultak ebbe az úgynevezett agitációba. Kapu kapu után nyílott, nem tudott az a szegény paraszt már hova menekülni, csak a fejét fogta, majd megbolondult. Kijött hozzám Marenis első titkár, hogy „Nagy elvtárs, maga nagyon népszerű ember, magát gondoljuk tsz-elnöknek”. „Igen? Marenis elvtárs, én osztályellenség vagyok, kulák! Elvették a házunkat, sőt 164
