Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Lóránt Károly másik oldalon pedig halmozódik a szegénység és az elégedetlenség. Ez egy olyan gyújtóanyag, ami előbb-utóbb robbanni fog. Hogy mikor, azt nem lehet megmondani, de időnként itt-ott kitörő nagy lázadások, amik pár évvel ezelőtt voltak Párizsban is, ezek jelzik, hogy az emberek tűrőképessége lassan kezdi elérni azokat a határokat, amelyeknél már úgy gondolják, hogy ki kell menni az utcára. Sz. L. Zs.: Milyen esélyei vannak Magyarországnak? L. K.: Papírforma szerint semmi. Hogy mit lehetne mégis csinálni? Megszoktam, hogy ha az ember előadást tart valahol, nem lehet úgy otthagyni a közönséget, hogy utána kimenjenek az ukrán piacra egy pisztolyt vásárolni, hogy agyonlőjék magukat. Tehát valamit mondani kell, és nyilvánvaló, hogy a hallgatók, akik nem közgazdászok, mégiscsak tőlünk várják, hogy mondjunk valamit. Én azt gondolom, és ez történelmileg is bizonyított dolog, hogy ilyen esetben, amit a magyar lakosság tud tenni, az a helyi összefogás, ahol lehet. Erre vannak jó példák Magyarországon, mindig biztatom a riportereket, mutassanak fel jó példát is, hogy ne csak a visszaesést lehessen látni. Ha tehát helyileg összefog egy társaság és a helyi gazdaságot próbálja fejleszteni, amennyire lehet, a külső válság nem éri el őket annyira. Mindenki ismeri a kaláka intézményét. A kaláka az, hogy nem a kocsmában ülünk, hanem elmegyünk a Pistának vagy a Ferinek segíteni, legközelebb ő jön, és nem le- részegedünk, hanem megépül egy ház. Ennek az intézményesedéit változata például az úgynevezett helyi pénz, amit sok helyen alkalmaznak. Én Németországban, az Egyesült Államokban nagyon sok helyen láttam, és a lényege a helyi összefogás. Tehát a helyi bizalom, a helyi kör. Ennek a kalákának a kiterjesztése. Az emberek tudnak dolgozni, mert az egyik munkáját a másik felhasználja, és mindenki gazdagszik ezáltal. Tehát én most azt mondanám, hogy a jelenlegi helyzetben, ami szükséghelyzet és még az marad sokáig, ebben a helyzetben össze kell fogni. Nagyon sokszor, amikor ezt elmondom, azt válaszolják, hogy a magyarok nem tudnak összefogni. Szerintem ez nem igaz, össze tudnak fogni. Meg kell találni azokat az embereket. Tehát én azt gondolom, vagyunk egymillióan, ha még találok ezer olyan embert, amelyik képes helyileg megszervezni azokat a társaságokat, amelyek egymással kooperálnak, (hogy csak egy könnyen érthető példát mondjak), hogy a mezőgazdasági termelő fölött ne a külföldi felvásárló és a külföldi értékesítő legyen, hanem legyen hazai kézben. Ilyet már kitaláltak Magyarországon. 1898-ban indult a Hangya Mozgalom, amit a II. világháború után a szocialista 161
