Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Lóránt Károly az lett volna, hogy mivel Magyarországon az úgynevezett kommunizmusban az egyetlen jól működő dolog a mezőgazdaság volt, ha valamivel eredményeket tudtunk elérni, ha valamiért a szomszédos szocialista országok irigyeltek bennünket, az a mezőgazdasági termelés volt. Állítom, olyan zamatos gyümölcsöt, mint amit Magyarországon termelnek, sehol másutt a világon nem lehet kapni. Sok helyen jártam már, nem lehet. Ezzel együtt nem is ismerik, mi egy magyar barack vagy egy magyar alma és egy ott, künn vásárolt barack vagy alma között a különbség. Ez a mi hibánk. Az ember ránéz a statisztikára, amikor a II. világháború végigvonult Magyarországon, az nem okozott akkora mezőgazdasági termelésveszteséget, meg állatállomány-veszteséget, mint a rendszerváltás. Tehát ha valamit elrontottuk a rendszerváltáskor, az a mezőgazdaság volt. Ez működött, itt azt kellett volna csinálni, hogy lassúbb ütemben, a különböző érdekeket valahogy egyeztetve, és elsősorban azt nézve, hogy a mezőgazdasági termelés, a piacaink megmaradjanak, végrehajtani a váltást. Nyugat-Európában a tömegterméket nem lehetett volna eladni, de az oroszoknak igen. A mai napig az orosz relációban hárommilliárd euró negatívumunk van. Az oroszoknak tetszett a magyar termék, kivonultunk arról a piacról, ugye? Most kísérletek történnek, hogy visszamenjünk, mert valahogy egyensúlyba kell hozni a mérleget. Én tehát azt mondom, hogy a reprivatizáció abban az esetben nem ment volna, azaz hogy visszaadjanak mindent az eredeti tulajdonosoknak. De amit csináltak, az is rendkívül rossz volt. Sz, L. Zs.: A rendszerváltás, a gazdasági rendszerváltás következményeként ’91-92-re az infláció majdnem 30%-os lett, a munkanélküliség 12-13%-ot ért el. Törvényszerű volt ez? Vagy milyen hibák vezettek ehhez? L. K.: Gyakorlatilag valamennyi, Szlovéniát kivéve. Ha megnézzük, Szlovénia szenvedte el a legkisebb visszaesést. A visszaesés Magyarországon is, a balti államokban is és a többi volt szocialista országban is egyértelműen ehhez a neoliberális sokkterápiához köthető. Bár azt mondják, hogy Magyar- országon nem volt sokk, meg nem volt sokkterápia, de ha négy év alatt végrehajtanak egy olyan lépést, amihez a legfejlettebb országoknak két évtizedre van szükségük, az sokkterápia. Például a Közös Piac megalakult 1957-ben, de a piacoknak teljes liberalizálására valamikor a nyolcvanas évek elején került sor. Legalább két évtizedig tartott tehát, míg a gyakorlatilag azonos fejlettségű országok között teljesen meg lehetett nyitni a piacokat. Magyar- ország meg négy év alatt megnyitotta, holott a fejlettségbeli különbség az teljesen nyilvánvaló volt. Akárcsak az, hogy Magyarország versenyképtelen 157
