Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Lóránt Károly amelyik előírta, hogy a jegybanknak a korábbi pénzkibocsátás helyett, nemzeti banki kölcsön helyett - ami pénzteremtés - a pénzpiacról kölcsönökkel kell finanszírozni a költségvetés hiányát. Na, amióta világ a világ, az államok úgy teremtettek pénzt, hogy pénzt nyomattak, és addig, ameddig ez a gazdasági növekedés pénzigényét nem haladta meg, addig nem volt inflációteremtő hatású, de az állam nyert rajta. Tehát ezzel finanszírozhatták az állami kiadásokat, de most ezt megtiltották. Ennek hatására exponenciálisan növekedni kezdett a belső államadósság, ami olyan mértékig nőtt fel, hogy gyakorlatilag majdnem annyi pénzt elvitt és elvisz, mint amennyi mondjuk az egészségügyre fordítódik. Természetesen a vállalatok tönkremenetelével tönkrementek a bankok is, akkor a bankokat feltőkésítették. Adtak nekik 400-500 milliárd forint körüli támogatást, állami kötvényeket. Utána ezeket a bankokat gyakorlatilag a külföldnek privatizálták, a privatizációból minimális bevétel adódott. Nem fedezte azt, amit belefektettek a bankokba, és most ezek a külföldi kézben lévő bankok, mint tudjuk, hatalmas nyereséget realizálnak, és viszik ki az országból. Évente, nem emlékszem pontosan, talán hét-nyolcmilliárd eurónyi kamatot és tőkejövedelmet visznek ki. Ez az alapvető oka annak, hogy az ország fizetésképtelenné vált. Sz. L. Zs.: A külföldi adósságállomány rendezésével kapcsolatban sokszor fel szokták tenni a kérdést, hogy nem lehetett volna-e egy csapásra megoldani a rendszerváltáskor azzal, hogy eltörlik, leírják, vagy valamit elérnek a külföldi hitelnyújtóknál. Ehelyett az Antall-kormány azt vállalta, hogy fizeti ezeket. L. K.: Voltunk egy páran annak idején, akik - mint ahogy a lengyelek is - az adósságunk jelentős részét, leirattatását javasoltuk. Nem azon múlott. Én mindig azt mondtam, hogy az adósság politikai kérdés. Amikor átengedtük a keletnémeteket, a németeknek az az álma, amit nem is reméltek, hogy a saját életükben megvalósul, hogy Németország egyesül, az részben Magyarország segítségével megvalósult. Minden további nélkül oda lehetett volna menni a németekhez és azt mondani: nézzétek, ez nektek nagyon fontos volt, nekünk meg az a problémánk, hogy így el vagyunk adósodva, segítsetek valahogy. Segítünk, küldünk mezőgazdasági terméket, valamit, tehát magyar árut, a felét, így leírják, leszállítják a felét, valahogy el lehetett volna intézni. De ugye az Antall-kormány részben „úriemberekből” állt, részben mögöttük állt ugyanaz a neoliberális közgazdász gárda, ami, ugye mindig mondom, hogy ez az SZDSZ-nek volt igazában a szellemi háttere, és a mai napig a kezükben van az egész pénzügyi rendszer. És nem lehetett meglépni. Maga Antall is 153
