Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Lóránt Károly Lóránt Károly Mérnök-közgazdász, aki csaknem két évtizedet tölt a rendszerválásig az Országos Tervhivatalban, távlati tervezéssel foglalkozva. A Hazafias Népfront képviseletében a harmadik oldat tagjaként részt vesz a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokon. ’91-töl az Ecostat fömunkatársaként elemzi a gazdasági folyamatokat, a neoliberális gazdaságpolitika ellenzője, aki jelenleg az Európai Parlament szakértőjeként ideje jelentős részét Brüsszelben tölti. Emellett rendszeresen publikál. Szabó László Zsolt: Ön 1972-ben került az Országos Tervhivatalba közgazdászként, így első kézből, vagy „elsőszemmel’’figyelhette a ’68-as reformok megvalósulását. Mi volt az oka ezeknek a reformoknak? Miért kellett ezeket meglépni akkoriban? Lóránt Károly: Korábban Magyarországon is, mint a többi más szocialista országban, egy merev tervutasításos rendszer volt. Ennek a tervutasításos rendszernek a problémái nyilvánvalóvá váltak. Ilyen jellegű tervgazdaságot lehet csinálni háborúk esetén, amikor koncentrálni kell egy meghatározott célra az erőforrásokat, de normális gazdasági menetben a piacgazdaságnak szerepet kell adni, mert rendkívül sok szükséglete van az embereknek, ezeknek a kielégítése nem lehetséges egy központi gondolkodás szerint. Ez volt az alapgondolat a mechanizmus reformja mögött. És tulajdonképpen a reform azt jelentette, hogy lényegesen nagyobb mozgásteret biztosítottak a vállalatoknak, és bizonyos fokig a piaci kereslet és kínálat megjelent a magyar gazdaságban, különösen a mezőgazdaságban, a mezőgazdasági melléküzemágakban ez nagyon komoly eredményeket mutatott fel. Sz. L. Zs.: Milyen állapotban volt ekkoriban a magyar gazdaság? L. K.: A magyar gazdaság hosszú távú fejlődésében több periódus különíthető el, az 1957-78 közötti periódus egy gyors fejlődés periódusa volt. A hatvanas évek is beletartoztak ebbe, gyorsan, évi 5% körül fejlődött az ország gazdasága. Csak akkor az volt a félelem, hogy korábban extenzív módon, a növekvő munkaerő-felhasználás mellett növekedett a gazdaság, a mezőgazdaságból áramlott át a munkaerő az iparba, és előre látható volt a demográfiai prognózisok alapján, hogy a munkaerő-tartalékok kimerülnek. Az a félelem vezetett, 147
