Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lezsák Sándor
Húsz év után Sz. L. Zs.: Mi volt az a mezsgye, ami mentén kettévált ez a kétfajta gondolkodás? L. S.: Radikálisoknak tűnt mondjuk Kis Jánosék kapcsolatrendszere, ugyanakkor a miénk, én legalábbis úgy érzékelem, a valóságból több ismerettel, kapcsolattal rendelkezett. Azonos szellemi elődöket is megneveztünk, de akkor már érezhető volt, hogy a ami szellemi-irodalmi műhelyeinkben - ami például a kecskeméti Forrás, a miskolci Napjaink, a betiltott szegedi Tiszatáj volt - Kis Jánosék nincsenek jelen. Állandó tiltással és a tűréssel keserves küzdelmet folytató írók, történészek, filozófusok ezen az oldalon, népművelők, egyháztörténészek, a másik oldalon inkább az európai mittudomén milyen folyamatokban különféle nyugati tanulmányutakkal résztvevők, akik talán másfajta világlátást is hoztak be, amit ma leegyszerűsítve neoliberalizmusnak nevezünk. (Akkor ez legfeljebb nagyon tudatosan gondolkodónak tűnt.) Volt bennünk egyféle távolságtartás velük kapcsolatosan, én is bizalmatlan voltam, megmondom őszintén. Annak ellenére, hogy voltak kapcsolataim Mécs Imrével, Göncz Árpáddal, jobban bíztam Csoóri Sándorékban, Bíró Zoltánékban. Nem akartam, hogy belekeveredjenek olyanok, akik aztán kiszolgáltatottá lesznek, mert ők valamiért védett nevűek, nyugati kapcsolataik vannak, mi pedig védtelen embereket nem akartunk belesodorni kész helyzetekbe. Sz. L. Zs.: Említette az előbb a Hitel című folyóirat, illetve a Bethlen Alapítvány fontosságát. Miért volt ez akkor, a nyolcvanas évek elején-közepén Önöknek annyira fontos, hogy mindkettő működőképes lehessen? L. S.: Mert minden, ami működött, pártfüggő volt. Függött Aczél György és a párt jóindulatától. A Hitel indulását is a párt engedélyezte ’88-ban. Már megvolt az önállósága, a döntéseiben önálló lehetet, de hát éppen ezért ment a huzavona. Hogy ez a főszerkesztő már ne függjön a párt kultúrairányítóitól, a nem tudom milyen kulturális miniszter, Kulturális Minisztérium Irodalmi Főosztályától. Ez azt is jelentette, hogy persze anyagilag kiszolgáltatottabb lesz, de abban bíztunk, hogy megbeszéljük, a Bethlen Gábor Alapítvány segítségével lesz olyan támogatottság itthon is, a nagyvilágban is, a nemzeti emigráció részéről is, amely el tud tartani egy független lapot. 1985-ben tudtuk, a két nagy tabutéma érinthetetlen, de ahogyan Illyés Gyula mondta, dörömbölni, tágítani, feszíteni kellett, és tulajdonképpen ez a folyamat egészségesen indult meg, és el is jutott Lakitelekig, azután a Hitel megjelenéséig és a Bethlen Gábor Alapítvány egészséges működéséig. 140
