Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Elhozni az időt Az alföldi emberben a táj mozdíthatatlan, örök, állandó - a lakóhely ezeket a fogalmakat élteti benne, vagyis soha sincs nagyobb fogékonysága másféle harmónia utáni vágy iránt. És ennek a mozdulatlanságnak csak az vet véget, ha az életveszély ezt az alaphelyzetet szíven szúrja. Abban a pillanatban „irányba fordul”, vagyis a helyzet mozgósítja benne az energiákat. Általában ezt csak léthelyzet tudja előidézni: ilyen volt a háború. Most, az európai muzulmán invázió kezdetén elképzelhető, hogy az erősödő szorongás megint előidéz valami hasonlót. Hiszen csak itt az ablakom alatt négy-öt hónap alatt 140 ezer bevándorló ment el, ennek az elképesztő áradásnak szemtanúja volt, átélte a délvidéki magyar népesség, és a helyzet netán fokozódik... de biztos, hogy ez csak nagyon lassan kap lángra. Ebben a szellemi-lelki válságban, amibe most ez a közösség újra belekerült, mintha valami kicsit éledezni kezdene, de ez most összefügg a nagyvilágbeli történésekkel. A magyarországi örvendetes eseményekkel és azzal, hogy általában mintha a fehér emberben kezdene feltámadni a vágy, hogy a hit és lelki-szellemi dolgok újra jobban az övéi legyenek. Ez is a hatás-ellenhatás törvényszerűségeihez tartozik... Ez még csak a vágy, az áhítozás mindezek után, de ez a nemzetrész együtt lélegzik Magyarországgal: amit ott ilyen téren tapasztalhatunk, itt is be fog következni. Egyelőre váltig nincsenek megfelelő embereink a megfelelő helyeken, de az emelkedő nemzet hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat, hála Istennek. A léthelyzetben ennek egyelőre leginkább csak az a jele, hogy Magyar- országra mennek át élni... Az zavarja a magyart, ha nem a kedve szerint élhet: ezt a jelenkori civilizációs berendezkedési forma nem teszi lehetővé. Ezt hajlamos rákenni a mindenkori hatalomra - a megzavart, mélyebb lényétől idegen értékrend olyan feszültségeket okoz az egyszerű emberben, hogy meg kell majd tanulnia levetnie ezt: vissza kell térnünk a saját kultúránkhoz. Ez lesz a perdöntő. A VMDK abban a háborús helyzetben egyfajta helytállást mégiscsak biztosított és ez azt is tanítja a délvidéki, igen különleges rendszerváltással kapcsolatban, hogy sohasem kell végzetesen kétségbeesni. Egyetlen, 179
