Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

Elhozni az időt

tatja be. A rendszerváltás helyi lezajlásának folyamatára figyelő magyar szellemi ember szemszögéből pillant vissza a történtekre.- Ez a tízéves időszak, nagyjából 1990-től 2000-ig a félelem és a szo- rongattatás ideje volt, és a végeredményt tekintve azért igen jelentős eredményekkel is járt. Talán nem a legfontosabbnak tűnő, de ezen idő alatt született meg itt a Délvidéken igazából a táncház-mozgalom, a magyarországi után majdnem húsz évvel, igaz, a nyolcvanas években már itt-ott elkezdődött valami, de a kiteljesedés periódusa éppen a háborús évekre esett. Azután: ezekben az időkben volt csúcson a Soltis Lajos-féle Tanyaszínház, ami szintén a magyarországinál később lett népszerű, de állítom, az ottaninál lényegesen nagyobb hírnévre és népszerűségre tett szert... Érdekes, az alföldi szemléletre szokták mondani, hogy radikális, kemény, ugyanakkor rideg, egyenes, „kerek-perec” megmondó - de nem „közéleties”, nem él igazán közéletet. Azt otthon éli meg. Magyarságát is megtartja magának, nem hivalkodik, nem büszkélkedik vele, magába fordulva, befelé éli át. Ez a délvidéki magyar paraszti visszafogottság, ami a Tito-korszak , jugó” világában is megőrződött, annyira, hogy ugyan a langyos vízben kissé szétkenőd- ve, de mégiscsak megmaradt... Persze a titói elaltatás elég jól sikerült, de a televényben, a népi mélységekben kicsit végig hatott a monarchia lassú délvidéki életmódja, ennek különböző közösségi formái a háttérben fönntartották magukat. A paraszti típusú ember nem szeret részt venni a közéletben, hiszen kiszolgáltatottsága is erre predesztinálja. Más a helyzet viszont, ha már élet-halál kérdéséről van szó. Akkor valami választ kell adni. Muszáj. Méghozzá a nyílt színen kell választ adni, a hetvenes nyolcvanas évek speciális jugoszláviai félkapitalizmusának megszokott belterjessége ellenére. A rendszerváltozás szó azért érthetetlen igazából errefelé, mert gazdaságilag ez itt már jóval korábban elindult, félig-meddig meg is valósult, politikailag a többpártrendszer volt az, ami ezt jelenthette volna, ez viszont tökéletesen nonszensz volt a Milosevics-korszakban, tehát a látszatok ellenére nem teremtődött meg az igazi többpártrendszer jó tíz évig.

175