Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Ceterum censeo és tenni is kell, ha csak nem akarunk elpusztulni. Toboroztunk az értelmiség köreiből is - legtöbben a közeliinkbe sem jöttek... A filmes Siflis Zoli Adára udvarolt és összebarátkozott az ott lakó Hódi Sándorral. Egyszer eljött hozzánk Csantavérre - öten találkoztunk. (Ágoston András volt köztünk az egyetlen „képzett” politikus, korábban a szakszervezeti szférában tevékenykedett. Vékás János a rádió párttitkára volt. Csorba Béla valamivel később csatlakozott.) Eldöntöttük, hogy magyar érdekvédelmi szervezetet létesítünk, talán már a név is a későbbi volt, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Kicsit már az MDF is mintának számított... Ez az RMDSZ megalakulásával nagyjából egy időben, 1989 végén történt. Először nem volt szó politikai szervezetről, csak érdekvédelemről. Nagy viták folytak - rendkívül lényegesek első dokumentumaink: nyílt levél a magyar szülőkhöz, hogy magyar iskolákba járassák és magyarnak neveljék gyermekeiket; a magyar, a szerb és a vajdasági tudományos akadémiához intézett levél, amely az 1944-es magyarirtások tudományos igényű, pontos feltárására szólított fel - és megbízást adtunk magunknak, hogy megalakuljunk. Tíz emberrel alakulhatott érdekvédelmi szervezet és párt, hát legyünk mint alapítók legalább tizenketten, ha netán valaki meggondolná magát, vagy valami ilyesmi... Megelőlegeztük Orbán Viktor későbbi híres mondatát, hogy mindenki hozzon magával még egy embert - mi azt mondtuk, kettőt... Én Szekeres Lászlót, a kiváló régészt és Korhecz Tamás jogászt „hoztam”, beadtuk a szükséges papírokat, a hatóságok igen nehezen akartak kötélnek állni. Mikor végre sikerült és alá kellett írni az alapítóknak a nyilatkozatot, Korhecz késő éjjel, és Szekeres is felhívott, hogy meggondolták magukat, ez akkora felelősség, ők nem... Azt hazudtam nekik, hogy Ágoston András már el is juttatta Belgrádba a szükséges papírokat, a dolog már ad acta (ez csak pár nappal később történt meg)... Siflis Zoli „szállította” a színész Kovács Frigyest és Beszédes István zentai költőt. És jöttek mások is, összeállt a tizenkét ember - így kezdődött... A doroszlói első kongreszusig, sőt később is 167
