Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

lizált állam tíz tartományból állna, 3 szerb, 3 horvát-muzulmán és egy hor- vát területből, Szarajevó nyílt város maradna. A konferenciát már másnap elnapolják, mert a rendezési tervet csak a horvátok írnák alá - a szerbek ön­álló államot akarnának, a muzulmánok ellenzik Bosznia felosztását. A harcok már január 5-étől minden frontszakaszon újult erővel lobban­nak fel, 7-én Dobrica Cosic szövetségi elnök a pravoszláv szentestén tartott tévébeszédében elutasítja a Vance-Owen tervet és kifejti, hogy „a világ bor­zalmas dilemma elé állította az igazságért harcoló népet” - politikai és/vagy katonai kapituláció, vagy a nagyhatalmak megtorló támadása... Közben a délvidéki elektronikus sajtóban már következetesen alkalmazni kötelesek az új nyelvhasználati törvényt, amelynek értelmében - a két világháború kö­zötti Jugoszláviában uralkodó állapotokhoz hasonlóan - nem szabad hasz­nálni a magyar helységneveket: Szabadka helyett Szuboticát, Újvidék he­lyett Noviszádot kell mondani és írni. Január 21-én a VMDK elnöke köz­leményben fejti ki: 1991 óta legalább 25 ezer magyar hagyta el szülőföldjét és 1990 óta a szerb vezetők 17 olyan új törvényt hoztak, melyek szűkítik vagy felszámolják a nemzeti kisebbségek jogait. VMDK tiltakozása elle­nére februárban a szélsőségesen kommunista, renegát Savovic Margitot ne­vezik ki tartományi kisebbségi titkárnak, miközben a magyarság körében változatlan erővel folyik az erőszakos mozgósítás, több tucat erőszakkal- kényszerrel elhurcolt magyar fiatalról sem a politikai, sem az emberi jogi szervetek nem tudnak információt szerezni. 12-én a VMDK újabb közle­ményben tiltakozik az erőszakos mozgósítások ellen - Savovic Margit (ek­korra már szövetségi kisebbségi miniszter, ez ám a karrier) pedig már már­cius 10-én bejelenti, hogy az országban a nemzetiségi jogok magasan az európai mércék felett vannak, Eszak-Bácskában pedig nem a magyarok, ha­nem a szerbek vannak veszélyben... És 1993-ra, ezen év márciusában megérjük az egyik legdermesztőbb délvidéki hírt is: napokon át nem jelenik - nem jelenhet - meg az itteni ma­gyarok egyetlen napilapja, a Magyar Szó. A hatalom különböző, rafinált gazdasági eszközökkel igyekszik véglegesen elhallgattatni a magyarság leg­____________________________________________„Cézár, én nem megyek” 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom