Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Zenta, Topolya és Kishegyes testületéiben (több helyen a helyi bunyevá- cokat tömörítő Vajdasági Horvátok Szövetségével összefogva). Több egykori, azokban az időkben aktív közéleti szerepet játszó délvidéki magyar politikus - például az 1992 és 1996 között zentai önkorrmányzati képviselőként tevékenykedő Tari László - szerint valójában ez a választás jelentette a magyarlakta településeken az igazi politikai rendszerváltást (és nem az 1990-es parlamenti választások), ugyanis 1992 júliusáig a korábban - még a szocialista időkben „megválasztott” politikusok - tartották pozícióikat... Amikor pedig az év végén, 1992 decemberében megrendezik az előrehozott szövetségi, tartományi és helyhatósági választásokat: hasonló eredmények születnek. A vajdasági képviselőházba 17 VMDK-s képviselő kerül, a szövetségibe három. A magyarok a szavazatok 3,6 százalékát kapják meg (a délvidéki magyarság aránya Szerbia népességében ekkor 3,2 százalék). Közben - még 1992 augusztusában - a szerbiai menekültügyi kormánybiztos dönt nagyszámú boszniai és horvátországi nenekült Délvidékre történő telepítéséről - elsősorban a magyarlakta és/vagy magyar többségű helységekbe, körzetekbe. Mintegy 25 ezer menekültet akarnak - azonnali hatállyal! - letelepíteni, parancs érkezik a magyarok üresen álló házainak, lakásainak, továbbá a magyar nemzetiségű idős házaspárok háztartásainak (!!) összeírására - a VMDK augusztus 28-án felhívással fordul a délvidéki magyar lakossághoz: álljon ellen a magyar vagy magyar többségű területek kolonializációjának, a magyarok elüldözésének és kifosztásának. (1994-ben és 1995-ben Vajdaság tartományba a hivatalos összeírás szerint valamivel több mint 700 ezer menekült érkezett - a Szerbiába menekültek 75 százalékát a Délvidéken telepítették le -, azzal az ígérettel érkeztek valamennyien, hogy meg fogják kapni az itteni magyarok ingatlanjait és vagyonát... (Tartózkodási engedélyt ugyan nem, de munkavállalási engedélyt kaptak valamennyien.) Az augusztus 28-ai felhívás hűen tükrözi a váltig megalkuvásmentes, következetesen bátor magyar eszmei alapállást: „Példák sokasága igazolja, hogy azokon a területeken, ahol szerbek, horvátok, magyarok, muzulmánok ____________________________________________„Cézár, én nem megyek” 157
