Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

lakon, hát két távolról ismerős szerb asszony azon veszekszik a kapunk előtt, ha én is elmenekülök a férjem után a gyerekekkel, akkor melyikük családja foglalja el a házunkat... Az egyik még rám is kiabált:- Mikor menekülsz már el te is, addig nem tudunk a házatokba köl­tözni!” És még egy, meglehetősen realisztikus 1992-es életkép (e sorok írója is jó néhányszor átélt hasonlót, időnkénti bekísérésekkel, félnapos-egynapos kényszerű-erőszakos rendőrségi tartózkodásokkal): Az iratokat! - Átnyújtom a kocsi papírjait, amelyeket a rangjából ítélve parancsnok milicista hosszasan vizsgálni kezd.-Az útlevelet is! - Megnézi, majd szigorúan megkérdezi:- Hová megy?- Itt a Vajdaságban készítek riportokat, hivatalos úton vagyok.- Mutassa a csomagtartót. - Felnyitom, konyákig turkál a csomagjaim­ban, felforgatja személyes holmimat.- Mit keres? Hercegszántón egyszer már átestem a vámvizsgálaton.- Semmi köze hozzá. Megbüntetem!- Miért?-Nem világít jól a lámpája. Fizessen tizenötezer dinárt.- Mennyit? - Eszembe jut, hogy Szerbiában ennyi egy átlagos havi nyugdíj és negyvenezer dinár az átlagkereset.- Mondtam már! - ordít türelmetlenül.- Nincsen dinárom, még nem váltottam.- Forintja van?- Igen.- Akkor menjen el a közeli kocsmába, ott ezer forintért feketén meg­adnak hét-nyolcezer dinárt, kétezer forintból ki is tudja fizetni a büntetést.- Nem megyek, mert ön valutaüzérkedésre akar rávenni, hogy utána feljelentsen.- Ha sokat vitatkozik, megbilincselem! - Nyújtom a kezem, de a moz­dulata megáll. Követelem, hogy hívja fel a kocsijából a nemzetközi újságíró Délvidéki rendszer, magyar váltás____________________________________ 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom