Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)
III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon
III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon Az általános vád szerint Király „késleltette” a rendszerváltozás mielőbbi véghezvitelét. Hogy ki mit késleltetett (pl. az SZDSZ, médiatörvény, privatizáció), azt történelmi távlatból már jól látni. Hogyan emlékezik a kezdeményező az akkori időkre? „Szóval népszavazás! Az első, szabadon megválasztott parlament képviselőinek legalább 90%-a dühös volt rám e miatt az indítványom miatt. Volt olyan, már kormányzati posztot kapott képviselőtársam, aki - korábban, még a választási kampányban szinte könyörgött, hogy menjek el hozzá „kampányolni” - a parlamenti folyóson találkozva elfordította a fejét, csak hogy ne kelljen köszönnie nekem. Hát... ilyenek az emberek. A gyengék. A népszavazási kezdeményezésem azonban sikeres volt. Nagyon sokan támogattak ebben. Igaz, az MSZP is „ráérzett” erre a lehetőségre. Soha nem volt olyan, hogy mi egyeztettünk volna, tehát ők maguktól álltak rá a lehetőségre, hogy „hátmenetből” valami sikert kovácsoljanak maguknak az én népszavazási kezdeményezésemből. Ugyanakkor azt is el kell mondanom őszintén, ha ők nem állnak a kezdeményezésem mellé, nem lett volna abból semmi. Én „csak” 22 ezer aláírást gyűjtöttem a magánemberek és civilszervezetek támogatásával, az MSZP mellétette a többit, így lett kétszázezer aláírás, ami alapján ki kellett írnia a demokratikusan megválasztott „elvtársi-uri” kormánynak és parlamentnek a népszavazást. Azért azt úgy csendben hozzáteszem: anno Sarlós elvtárs a hipofízisinterpellációm miatt behívatott, azzal kezdte: „Király, már megint magával van baj!” Itt és ekkor nem így zajlott a dolog. Az urak a kormánynál és a parlamentben mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a népszavazás - esetleges - sikerét. A legforróbb nyári napra, július utolsó vasárnapjára írták ki a népszavazást. Bejött az urak akarata-számítása. Eredménytelen lett. Talán ha 13%-os volt a részvétel. Érvénytelen! Számomra akkor kudarc. De később elgondolkodtam ezen. A szavazók - ezúton, utólag, húsz évvel később is köszönet Nekik - több mint 80%-a úgy gondolta, hogy a népnek kell közvetlenül megválasztania a Köztársaság elnökét. Majdnem egymillió polgár véleménye, voksa volt ez. Az a gyanúm, azóta sem változott a többség véleménye.”86 Király Zoltán 1990. június 5-i parlamenti beszédében jelentette be a népszavazás kezdeményezését. Az aláírások gyorsan gyűltek, június második 86 Király Zoltán: Azok a daliás idők. Mediacom Kft., Budapest, 2010, 278-280. o. 81
