Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)
III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon
III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon elkövetett kommunista bűnök. Igaz, most nem voltak kivégzések, megtorlások, ám az egész magyar nép esélytelen másodosztályú földönfutó lett a saját hazájában. És éppen akkor lett az, amikor felszabadulhatott volna. Ezekért a privatizációs bűnökért, ezekért a népet páriává züllesztő milliárdos rablásokért felelni kell, s elég egy hajszálon elcsúszni, elég, ha egy józan, bátor felismerés végigfut a nép lelkén, és máris újra itt állnak az egyszer már elkerült, kijátszott, széthazudott felelősségre vonás előtt, amelyben csak az nincs biztosítva, hogy a magyar nép még egyszer olyan hiszékeny és botor lesz, mint előzőleg. Nem emiatt van ez az érthetetlen zűrzavar, kapkodás és kétségbeesett kapkodás a NATO-ba? Miről is van szó tulajdonképpen? Az a politikai kérdés, hogy a Magyar Köztársaság él-e a számára tessék-lássék felkínált lehetőséggel és kifejezi-e csatlakozási készségét a NATO katonai szervezetéhez, mind az európai politika, mint pedig a geopolitika szempontjából nézve közömbös. Ennek jelenleg sem az Orosz Birodalom, sem a Nyugat számára nincs stratégiai jelentősége. Ez egy tisztán politikai status quo őrző szándéknyilatkozat. Egy olyan alapszerződés, amelyből Argentínában soha nem lesz érettségi tétel. Ez az egész előhangja valaminek. Mert a status quo politikának az a lényege, hogy az országokat, a népeket mindig osztályozni kell, mint a cukorrépát. Mert a világvállalatoknak az az érdeke, hogy még a szomszédos államok is egyenlőtlenül fejlődjenek részben azért, hogy mindig legyen szükség közöttük rendfenntartásra, részben pedig azért, hogy mindig legyen olyan hely, ahol olcsóbb a munkaerő. A NATO-ba jelenleg felvenni szándékozott három ország közül egyedül Lengyelország felvételének van stratégiai jelentősége. Csehország és Magyarország felvétele azért van kilátásba helyezve, hogy Ausztriával, Svájccal és Szlovéniával együtt ne alkothassanak a kontinens közepén semleges zónát. Ez azonban nem az esetleges orosz terjeszkedés elleni védelem, hanem globalizációs gazdasági érdek. Magyarország natósításának mindössze a Balkán szemmel tartása céljából, felvonulási és hadtápterületként lehet valamelyes katonai értelmet tulajdonítani, de ha meggondoljuk, hogy Görögország a Balkánon már NATO-tag és már benne van az EU-ban is, akkor ez a szempont is elenyészik: Magyarország NATO-felvétele tehát más célokat kell, hogy szolgáljon.”113 113 Csurka István: Az utolsó alkalom. In: Magyarország politikai évkönyve 1998, uo. 885— 886. o. 101