Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)
Előszó
Előszó Előszó Kell e nekünk népszavazás? Elgondolkodtató kérdésfeltevés, és nem tudok rá egyértelműen igen-nel, vagy nem-mel válaszolni. Amennyiben nézem a kötet által felölelt 30 év kezdeményezéseinek számát (1989-2013 között csak Alkotmánybírósági határozatok száma 1082 db.), azt mondom kell, de ha az ugyanezen időszak alatt megtartott népszavazásokat vizsgálom, mely összesen 6 db (hiszen a kvóta népszavazás 2016-ban került megtartásra), azt gondolom, nem kell. Még kedvezőtlenebb a kép, ha azt mondom, hogy a megtartott népszavazások közül négy lett eredményes. Ebből az egyik a NATO-népszavazás, a másik pedig az Európai Unióhoz történő csatlakozásról döntött, széles körű politikai támogatottság mellett. Csak egyetlen szempontot ragadtam ki a kötetből, és mindjárt hosszasan lehet elemezni, gondolkodni, támogató és ellenérveket felvetni... Úgy gondolom, ezt a könyvet sokan olvassák majd, tanulók, politikusok, de a népszavazással csak „kicsit” foglalkozó választópolgárok is. Lehet belőle tanulni, történelmet, politológiát, politikát stb. Fel lehet használni kodifikáció során, jogalkalmazás szinte valamennyi területén. Hiszen bemutatja a népszavazással kapcsolatos szabályozás alakulását, történetét. (Melynek mellékesen megjegyzem még nincs vége, hiszen például nincsenek összhangban az országos és helyi népszavazás szabályai.) Levezeti az Országos Választási Bizottság (majd: Nemzeti Választási Bizottság), valamint az Alkotmánybíróság három évtizedes népszavazási döntésmechanizmusának alakulását, hatását a törvényhozásra is. Megtudhatjuk, ha valaki már elfelejtette, vagy csak most kezdett el foglalkozni ezzel a kérdéssel, mi is volt az a „népszavazási cunami”? Kívülálló nem is sejti mennyi munka van egy népszavazási kérdés megfogalmazásában, és mennyi idő telik el a kérdés feltevésétől a népszavazás megtartásáig. Minden egyes népszavazás egy-egy történelmi korszakot ölel fel. Hatalmas munkát végzett a szerző, hiszen nemcsak harminc év szabályozási mechanizmusát értékeli, hanem az Alkotmánybíróság 1990-től kialakult népszavazással kapcsolatos gyakorlatát is. Bízom benne, hogy annak, aki a könyvet kezébe veszi, hasonló érzései, gondolatai lesznek, mint nekem: részben nosztalgia, részben filozófálgatás arról, hogyan tovább? Kell nekünk népszavazás? Vagy inkább nem kell? Budapest, 2019. május 20. Pálffy Ilona 9
