Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Horváth Péter: Az állami vagyon kezelésének sajátosságai az állampárti években Magyarországon
A cselekvés fél éve Ennek szellemében és meghatározásával kellett elindítani a kodifikációs folyamatokat. Az idézett mondat alapján két szembetűnő szándék rajzolódik ki:- az ideológiai gyökerekhez való visszatérés igénye, amely az érvényben lévő szabályozás szigorítását vetítette előre;- a határozat vélhetően olyan jelenségre - az állami földek eladásának gyakorlatára - reagált, amely meghatározó szerepet töltött be a gazdasági, vagyonjogi viszonyok tekintetében. A programnyilatkozat megvalósulása (vagy meg nem valósulása) érdekes utat járt be egészen 1987-ig. Megalkotta ugyanis a parlament „az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II törvényt”, majd a Minisztertanács „az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 23/1979. (VI. 28.) MT rendeletet”. A korábban említett és hatályban lévő jogszabályokkal együtt ezek a jogszabályok voltak hivatottak az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozására. A megalkotott jogszabályok azonban egy jottányit sem változtattak a hatályban lévő rendelkezéseken, és a Pártkongresszus által megfogalmazott legfőbb célt, az állami földek eladásának korlátozását, és megszüntetését sem érték el. így az állami földek elidegenítésének szabályozása köré nem építettek ki garanciális korlátokat, nem állítottak fel objektív kritériumokat és nem hatalmaztak fel olyan állami szervezetet sem különleges engedélyező jogokkal, amely képes lett volna az állami földek hathatós védelmére. Mindemellett megoldatlan volt az állami vagyon nyilvántartása, értékelése is. Némi védelmet csak a lakóingatlanok elidegenítésének szabályozásakor lehet felfedezni, azonban ez a szabályozás is tartalmaz olyan kiskapukat, amelyek az állami szereplők számára lehetővé tették a lakóingatlanok értéken aluli átjátszását, akár a társadalmi szervezetek részére is.10 Mindez kiváló lehetőséget biztosított már a hetvenes évek végén is a zavarosban halászók, illetve a tőkével, 10 A 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy míg magánszemélyek részére a helyi forgalmi érték figyelembevételével kialakított áron idegeníthetők el a házingatlanok, addig - amennyiben nem tanácsi házkezelési szerv a kezelő - nem állami szervek részére a felek által megállapított áron. Mivel az 1. § (3) bekezdése pontosan felsorolja a „nem állami szerveket” (társadalmi szervezet, szövetkezet, szövetkezeti szövetség és központ, vízgazdálkodási társulat, egyesület, mindezek önálló és közös vállalata, vállalkozása, intézete és intézménye, továbbá jogszabály alapján működő munkaközösség), ezért egyértelművé válik, hogy a házingatlanok elidegenítése is magában rejti a visszaélés lehetőségét. 90
