Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Horváth Péter: Az állami vagyon kezelésének sajátosságai az állampárti években Magyarországon
Horváth Péter: Az állami vagyon kezelésének sajátosságai... ugyanis deklarálja, hogy a „közületi ingatlanok” az állam tulajdonában állnak (vagy az ötvenes évek szóhasználatával: „állanak”). Az 1. § (2) bekezdése ugyanakkor deklarálja azt is, hogy mi minősül „közületi ingatlannak”. Itt felsorolja mindazon szervezeteket és azok vállalatait, intézeteit és intézményeit, amelyek tulajdonában lévő föld és ingatlan tartozik a közületi ingatlanok közé. így tulajdonképpen egyfajta kettős tulajdonszabályozás alakul ki. Ebben a vonatkozásban több elem együttes vizsgálatára van szükség. Egyik oldalról az állami ingatlan egyfajta gyűjtőfogalomként határozható meg, amely tulajdonképpen a közületi tulajdonosok körét gyűjti egybe, szinonimaként használva a „közületi” és az „állami” jelzőket. Ez a meghatározás azonban nem fedi teljesen a valóságot, mert az állam mint jogi személy, konkrét jogalanyként is megnevezésre kerül bizonyos esetekben (pl. a telek- könyvezésnél a Magyar Államot kell feltüntetni tulajdonosként, nem a közületi tulajdonost). Mindazonáltal zavaros, hogy ha az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szervezetek és jogalanyok tulajdonosként vannak megnevezve, akkor a tulajdonjoguk tartalmáról közvetlenül miért nem rendelkezik az RE? A tulajdonjoguk tartalmának egy részéről (az elidegenítésről) csak közvetve esik szó olyan formában, hogy az RÍ. deklarálja a következőt: „Állami ingatlan tulajdonjogát átruházni nem lehet.”3 További ellentmondást jelent még az RE 3. § (3) bekezdése, amely a telekköny vezésnél bizonyos keretek között lehetővé teszi azt, hogy ne a Magyar Állam legyen a telekkönyvi nyilvántartásban feltüntetve tulajdonosként, hanem a konkrét közületi szerv! Mindezek arra világítanak rá, hogy az állami tulajdon definiálásának kérdésében még az egypártrendszer kezdeti időszakában sem tudtak egyértelmű meghatározást adni, nem tudták feloldani az elmélet és a gyakorlat közötti különbséget, holott ebben az időszakban lehetett volna a legnagyobb esély erre, ismerve a II. világháborút követő totális kommunista térfoglalást. 2. Fontos tulajdonjogi vonatkozása van annak, hogy a Rendelet a kezelői jogot jogintézményként alkalmazza a korábban említett gyakorlati problémák áthidalására. Megfordítva a jogszabály strukturális rendjét, a kezelői jog tartalmát vizsgálom először annak érdekében, hogy a kijelölt jogalanyok körét megfelelően értelmezni lehessen. A kezelői jog tartalmáról a 2. § (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Kezelés alatt az állami ingatlanok 3 Lásd: Rendelet 4. § (1) bekezdés. 85
