Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Nagymihály Zoltán: A második lakiteleki találkozó leghangsúlyosabb üzenetei Pillanatképek egy mozgalom alakulásáról
A cselekvés fél éve Magyarországról Erdélybe sem járnának/járhatnának a magyarok.67 Király Zoltán a nyilatkozathoz kapcsolódva, de azon túl is mutatva jelezte: átadta Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének azt a javaslatát, hogy a Ház a következő ülésszakon hozzon létre egy 3 fős országgyűlési különbizottságot, amely meghatározott feladattal, tájékozódni menne Romániába.68 Pálfy G. István azt tette volna még hangsúlyosabbá, hogy a Ceausescu-féle megsemmisítő politika a román nép érdekeit sem szolgálja.69 A nyilatkozattervezettel kapcsolatos kritikák elsősorban taktikai okokból fogalmazódtak meg. Többen az időzítés fontosságát hangsúlyozták. Pálfy G. például arról beszélt: a magyar hivatalos politika sem monolit már a kérdésben, a kommunista politikusok közül többen pozitív nyilatkozatot tettek az ügyben (utalt itt Berecz János augusztus 20-ai, ópusztaszeri beszédére, illetve az aradi emlékmű Szűrös Mátyás és Szüts Pál nagykövet általi megkoszorúzására). Ezért érdemesnek tartotta volna megvárni az MSZMP PB néhány nappal későbbi ülését, amelyre az MDF vezetőinek és szervezőinek táviratot kellene küldenie, ebben felajánlani az együttműködési szándékot, mert ebben a kérdésben nem szabad a sértettségből kiindulni.70 Vigh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság elnöke szintén javasolta az állásfoglalás PB-ülés utánra halasztását.71 Ha ugyanis azon valami érdemi történik, arra 67 Kálmán Attila felszólalása. In: Uo., [31-33.] 31-32. 68 Király Zoltán felszólalása. In: Uo., [37-39.] 39. 69 Pálfy G. István felszólalása. In: Uo., [53-56.] 54. 70 Uo., 54-55. 71 A PB szeptember 6-ai ülésén harmadik napirendi pontként foglalkozott a kérdéssel. Az ülésről a következőképpen tájékoztatták a nyilvánosságot: a testület helyesnek ítélte a főtitkári találkozó megtartását, amely „megerősítette azt a pártunk főtitkára által is hangsúlyozott elvi álláspontot, hogy a Magyar Népköztársaság felelősséget érez, és megkülönböztetett figyelemmel kíséri a határainkon kívül élő magyarok egyéni és kollektív jogainak alakulását”. Fontosnak nevezték a „településrendezési terv” tanulmányozására magyar küldöttség Romániába utazását. A párt politikáját „rugalmas, ugyanakkor határozott elvi magatartásnak” titulálta. In: A magyar-román kapcsolatokról tanácskozott a Politikai Bizottság. Népszabadság, 1988. 09. 07. 1., 3. Az ülésen elsősorban a román politikát tették felelőssé a két ország kapcsolatának mélypontra jutásában, de a résztvevők önkritikusan azt is elismerték: „a nyilvánosság kizárásával folytatott és az internacionalizmus téves értelmezésére épülő” magyar politika eredménytelen volt. „A Politikai Bizottság a helyzetértékelést elfogadta, és úgy határozott, hogy a határokon túl élő magyarságért érzett felelősség vállalásának a magyar külpolitika integráns részének kell lennie. [...] A PB elfogadta, ha a román fél magatartásáról és az ottani helyzetről rosszak lesznek a tapasztalatok, azt jelezni kell a szovjet vezetésnek: a VSZ PTT [Varsói 38
