Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Nagymihály Zoltán: A második lakiteleki találkozó leghangsúlyosabb üzenetei Pillanatképek egy mozgalom alakulásáról
A cselekvés fél éve egy népközösség ezeregyszáz éves európai múltja és megrendült jövője ró ránk. [...] Mindazokat, akiknek létfontosságú megmaradásunk és nemzeti megújhodásunk ügye.”10 A „lebegő állapot” felszámolásáról döntő, elsősorban a szervezettség kérdéseit - az alapítólevél és az alapszabály elfogadását - központba állító második 10 Uo., 103-108. A Lakiteleki Rendszerváltó Archívumban fellelhető egy alternatívnak nevezhető alapítólevél-tervezet, amely keltezése szerint 1988. júliusi, és a hozzá kézzel írt megjegyzés szerint Csurka István és Für Lajos munkája. A feljegyzés - az elfogadott Alapítólevélhez hasonlóan - kemény felütéssel, helyzetértékeléssel indul: „A magyarság újabb kori történetének talán legmélyebb pontja felé közeledik.” Az írás valós veszélynek tartotta - durva hatalmi reakciók esetén - a „társadalmi robbanás” lehetőségét: „A kérdés most ez: eljut-e a hatalom, a Párt a hatalommegosztás szükségszerűségének a belátásáig vagy sem. Két eset van: vagy eljut és akkor a reformígéretek és önmentési kísérletek időhúzó zsákutcájából kilép az őszinte cselekvések terére és maga is beáll az alulról építkező társadalom megteremtésének kalákájába, vagy nem, és akkor elkezdődnek a végelgyengülés órái, s ezen időszak végén a végelgyengült társadalom egy utolsó, felbőszült, anarchikus kitöréssel, egy vak lázadással lesöpri magáról a végelgyengült hatalmat - s ez az újabb, véres magyar ügye, ez az aggok lázadása egyben a magyar önállóság megszűnését is jelenti.” Az elfogadott nyilatkozathoz képest - amely az ’56- os forradalom (nemzeti felkelés) újraértékelésének szükségességéről szól - hosszabban tárgyalja 1956 jelentőségét: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc méltó módon való értékelése és visszahelyezése a nemzeti tudatba. Enélkül minden reformígéret és újrakezdési szándék hiteltelen és a közmegegyezésre hivatkozás alaptalan.” A dokumentum egy nagyszabású, „kísérleti, demokratikusan szociális közép-európai társadalom” vízióját vetítette fel, amelynek természetesen a Kelet és Nyugat közötti „harmadik utat” kell megjelenítenie. „Ez a történelmileg új társadalom szükségszerűen magába kell foglalja mindazt, ami elfogadható abból, aminek talaján létrejött, vagyis szocialistának kell maradnia a szocializmus világméretű kudarcai ellenére és ugyanakkor nem lehet egyszerű másolata, árnyképe - még a tervezőasztalon sem — a nyugati demokráciáknak.” Lakiteleki Rendszerváltó Archívum (a továbbiakban: LRA), MDF korai időszakának iratai, 1.3.1. Lakitelek II - a tanácskozás dokumentumai, 3. doboz, 6. ő. e. Hogy Csurka István keze nyomát magán viseli a szöveg, azt két dolog miatt is valószínűsíthetjük. Az 1987- es lakiteleki találkozón elhangzott Csurka-féle fordulatot visszaidézve a dokumentum „katasztrófaelhárítás programjáról” beszél. Egy Bács-Kiskun megyéből származó jelentés pedig Csurka írásos megjegyzéseihez sorolja az ’56-ra vonatkozó fordulatokat, ezzel a kiegészítéssel: „A legnagyobb lélekrombolást az 1956-os forradalom és szabadságharc hatalmi és társadalmi megítélésének kettőssége, és a forradalom világjelentőségének, sikerélményének a magyarságtól való elvonása jelenti.” A jelentés a következő, vaskos mondatot is Csurkának tulajdonítja — amely ugyanakkor az általam elemzett tervezetből hiányzik: „A kormány készüljön fel, és szervezze meg a magyarság önvédelmét az esetleges román agresszió ellen.” ÁBTL 2.7.1. NOIJ Demokrata Fórum, Bács-41-162/8, 220-221. (1988. 08. 17.) 18
