Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
Kávássy János: Adalékok... elemzését nem ismerhetjük, a másik három jelentést már többen publikálták és elemezték. E három jelentésből a legkonzervatívabb szcenáriókat az Eduard Sevardnadze vezette külügy jegyezte, a legrealistább eshetőségek ugyanakkor a Bogomolov Intézet anyagában szerepelnek; az SZKP KB Nemzetközi Osztályának jelentése a kettő között foglal helyet, alapvetően konzervatív hozzáállással. Mindhárom elemzésben szerepel az uralkodó párt által vezetett, irányított átalakulás lehetősége, illetve ennek ellentétje, a kommunista pártok politikai konfrontációja és társadalmi talajvesztése az ellenzéki erőkkel szemben, mely reaktívan társadalmi robbanáshoz, visszarendeződéshez, megtorláshoz vezet; csak a Szocialista Világgazdasági Intézet vázolt olyan forgatókönyvet, melyben valamely kommunista párt marginalizálódik, s az adott ország „a szocializmus kereteiből történő kilépés” irányába mozdul. Mindezek alapján egyértelműen látható, hogy ekkor még Magyarország, Lengyelország - és Csehszlovákia - kapcsán is leginkább és legfeljebb „a szocializmus egy új formájának bevezetése az uralkodó párt vezetésével” számoltak, „ami a konstruktív ellenzéket tulajdonképpen bevonja a társadalom irányításába, sőt akár a hatalomért folyó küzdelem egyik erejévé teszi”, végeredményben „parlamentáris vagy elnöki szocializmus[t]” alakítva ki. A legfelsőbb szovjet vezetés grémiumai, s a hozzájuk kapcsolódó szakember gárda azonban ezt sem a keleti blokk államaiban, sem magában a Szovjetunióban nem tartotta elképzelhetőnek - vagy legalábbis nem akarta elképzelni és papírra vetni (még bizalmas formában sem). Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Bush-látogatás előtt az MSZMP vezetői is ebben a maximában gondolkodtak. Érdemes figyelembe vennünk ezen visszacsatolásokkal teli erőtérben a gorbacsovi kurzus támogatóinak egy része, lehet leginkább éppen maga Jakovlev, odahaza is a mind radikálisabb változások mellett tört lándzsát. Egy 1996-os interjújából idézve: „Úgy gondolom, [Gorbacsov - K. J. E.] karakterét tekintve más nem lett volna képes megtenni, amit ő. A kompromisszumok embere volt.” Ugyanakkor - Matlockhoz hasonlóan egyszerre dicsért és kritizálva a szovjet főtitkárt - Alekszander Jakovlev szerint Gorbacsov idővel épp saját kompromisszumai foglyává vált. A főtitkár bizalmasaként Jakovlev már 1985 decemberében radikálisabb változásokat sürgetett, s egy a főtitkár részére készült feljegyzésben parlamentáris képviseleti demokrácia kialakítását, illetve a párt kettéválasztását javasolta. Később, amikor 1987 januárjában az ezredfordulóig (1988-2002) című, 2010-es doktori disszertációjára hagyatkozom. http://doktori.btk.elte.hu/hist/keskenyerno/tezis.pdf (Utolsó letöltés: 2019. 04. 08.) 183
