Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Marschal Adrienn: A független szervezetek megjelenése az Országgyűlésben Az 1989-es időközi választások a sajtó tükrében
A cselekvés fél éve A többi időközi választás esetében a képviselői lemondás parlamenti elfogadása után szintén több hónap telt el a választás kiírásáig. Apró Antal, Molnár Frigyes és Cservenka Ferencné lemondását március 8-án, míg Korom Mihályét és Varga Gyuláét május 30-án fogadta el a parlament. Ehhez képest a választásokat július 22-én, illetve Varga Gyula esetében szeptember 16-án tartották meg. így Várkonyi Péter lemondásának szeptember 26-ai elfogadását követően a decemberi választásokig két és fél hónap telt el, ha a július 4-ei kinevezéstől számítjuk, akkor 5 hónap. Párhuzamként Cservenkáné lemondásának parlamenti bejelentése és Roszík Gábor megválasztása között négy és fél hónap volt. Mindezek ellenére azért érezték ekkor az ellenzéki szervezetek tagjai közül többen is időhúzásnak a választások kiírását, mert már felfokozódtak a politikai várakozások és a parlament megbízatásának lejárta is közelgett, valamint azért is, mert 1985-ben megakadályozták Tamás Gáspár Miklós jelöltté választását. Tamás Gáspár Miklós már megválasztása előtt nyílt levelet írt a parlamentbe bekerült ellenzéki képviselőtársainak, Roszík Gábornak és Marx Gyulának, melyet a Magyar Nemzetben'21' jelentetett meg. Ebben azt kéri a már parlamentbe bejutott ellenzéki képviselőktől, hogy tűzzék a parlament napirendjére azokat a kérdéseket, amikről a kerekasztal tárgyalásokon nem sikerült megállapodást kötni, és megfontolásra ajánlja, hogy ezekről a kérdésekről népszavazást írjanak ki. A nyílt levélre Roszík Gábor válaszolt egy 131 meg az Elnöki Tanács elnökétől: miért késik az időközi választások kiírása Várkonyi Péter lemondott országgyűlési képviselő mandátuma ügyében? [...] Arra kérem az Elnöki Tanács elnökét: vizsgálja meg ezt a kérdést és a legközelebbi ülésükön hozzanak olyan döntést, megszüntetheti ebben a kérdésben az V. kerületben a nyugtalanságot és a zavart. Köszönöm szépen.” Országgyűlési Napló, 1989. szeptember 28., 4856. illetve Népszabadság, 1989. szeptember 29., 4. 131 „Kedves barátaim, önökre vár elvégezni azt a munkát, amelyet a politikai egyeztető tárgyalások már nem tudtak befejezni. Engedjék meg, hogy javasoljam önöknek: kíséreljék meg a parlament napirendjére tűzetni mindazokat a közös ellenzéki javaslatokat, amelyekről a kommunisták pártja már nem volt hajlandó velünk komoly eszmecserébe bocsátkozni. Ezek a javaslatok a következő kérdéseket érintik: az államelnöki intézmény, különös tekintettel az államfő megválasztásának módjára és idejére, a munkahelyi pártszervezés tilalma, az MSZMP vagyona, a kommunista paramilitáris szervezetek feloszlatása, [...] a választások tisztaságának garanciái, a választási pénzügyek, a tömegkommunikáció pártatlansága, az államháztartásra vonatkozó információk. Kérem vegyék azt is fontolóra, hogy a parlament népszavazást is kiírhat mindezekben a kérdésekben.” Magyar Nemzet, 1989. szeptember 29., 2. 138
