Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Marschal Adrienn: A független szervezetek megjelenése az Országgyűlésben Az 1989-es időközi választások a sajtó tükrében
Marschal Adrienn: A független szervezetek megjelenése... Marschal Adrienn A független szervezetek megjelenése az Országgyűlésben Az 1989-es időközi választások a sajtó tükrében Az 1985-ben megválasztott parlament fokozatosan alakult át az 1989/90-es, a már a többpártiság csíráit is magában hordozó országgyűléssé. Ebben döntő szerepe volt az időközi választásoknak, melyek révén ellenzéki képviselők kerülhettek be a törvényhozásba. Tanulmányomban ezen folyamat lépéseit mutatom be. Előzmények, a parlament 1988-ig Magyarország lakosságának az 1947-es kékcédulás választások után már nem volt lehetősége több párt jelöltjei közül választani, 1949-től csak a Magyar Függetlenségi Népfront, majd a Hazafias Népfront listájára szavazhattak négy-, 1975-től pedig ötévente. Ez természetesen a Népfront listájának 95 százalék feletti támogatottságát eredményezte, annak ellenére is, hogy 1970-től a Népfront már csak felügyelte a jelöltállítást.1 Ezen a közel negyven éven keresztül működő rendszeren az első változtatást az 1983-ban megalkotott választójogi törvény2 jelentette, mely kötelező jelleggel vezette be a többes jelölést, továbbá lehetőséget biztosított a tanácstagok és az országgyűlési képviselők visszahívására is. A szavazólapra való felkerüléshez a jelölőgyűléseken részt vevő összes állampolgár szavazatainak 33 százalékát kellett elnyerni. A többes jelölés kipróbálására az első alkalmat az 1985-ös országgyűlési választások jelentették. Ekkor a 288 MSZMP-tag mellett 98 fő pártonkívüli jutott be az Országgyűlésbe, s a többes jelölésnek köszönhetően közöttük 40 spontán formában, vagyis a választók által a jelölőgyüléseken jelölésre javasolt 1 Az 1949 és 1990 közötti választásokról bővebben lásd: Feitl István: Pártvezetés és országgyűlési választások 1949-1988., In: Parlamenti választások Magyarországon 1920-2010. Szerk.: Földes György, Hubai László, Budapest, Napvilág, 2010. 283-304. 2 1983. évi III. törvény, www.jogiportal.hu (Utolsó letöltés: 2019. 04. 08.) 111
