Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Bevezető
Szeredi Pál: Bevezető Pártja kifejezésre asszociáltak, ám az elnevezéstől függetlenül sokakban éledt a remény, a rendszerváltoztatás letéteményesét egy alternatív politikai párt színrelépésében látva. A mozgalom vagy párt vitája belülről feszítette ugyan a nemzeti demokraták politikai csoportját, ám inkább elősegítette, semmint gátolta a politikai szerveződés megerősödését. Az MDF már 1988 szeptemberében egyértelművé tette, hogy az elkövetkező országgyűlési választásokon jelölteket kíván állítani, azaz pártként, vagy mozgalomként, de beleszólási jogot igényelt az ország sorsának alakításába. Nem a hatalom megszerzéséért, hanem a társadalmi felelősség közvetítéséért építkeztek mind politikailag, mind szervezetileg. Az állampárti monopólium megtörése olyan alternatív politikai szerveződés kialakításával lehetséges, amely meg tudja mutatni a civil társadalom erejét, alkalmas a politikai akarat megjelenítésére. A Lakitelekről elindult társadalmi szervezet hetek, hónapok alatt képes volt kiépíteni gyakorlatilag országos hálózatát mind a településeken, mind a szakmai közösségekben. Juhász-Pintér Pál és Madácsy Tamás tanulmánya ezt a fejlődést, mutatja be és elemzi. Eddig még soha nem foglalkoztak a szakemberek azzal a ténnyel, hogy 1988 őszén, 1989 tavaszán a társadalom az állampárttól és a szerveződő politikai pártoktól függetlenül látott hozzá az alternatív politikai struktúra kiépítéséhez. A két fiatal történész eddig ismeretlen adatok sokaságával igazolja, hogy a folyamat megállíthatatlanul áradt szét az országban. Ha nem lenne sztereotípiákkal terhelt a kifejezés, akkor használhatnánk erre az időszakra is a „kettős hatalom” kialakulásának jelzőjét, mivel az úgymond politikai elit irányításától és befolyásolásától függetlenül szervezte magát a vidéki közélet, sokszor messze elhagyva a fővárosi politikai elit tétova kísérletezgetéseit. Felfogásoktól, politikai nézetektől függetlenül szerveződtek az állampárton belüli reformcsoportok, a független szakmai szerveződések, a politikai lobbicsoportok az országgyűlésben és a helyi érdekcsoportok a falvakban, vidéki városokban. Ha az 1988-as esztendőt a felkészülés évének tekintjük, akkor 1988 ősze, 1989 tavasza a cselekvés fél éve. Elsősorban a társadalom igénye és mozgása lendítette előre a rendszerváltó folyamatot, kikényszerítve az országos és programszerű változtatások megfogalmazását. Az emberek boldogan ismerték fel, hogy szavuknak ereje van, félelmeiket leküzdve, bejelentették igényüket saját országuk politikájának alakítására. A nép köztársasága új értelmet nyert. Az Alkotmány frázisából mindennapi cselekvő formát kapott, a mi jelenünk, a mi jövőnk, a mi hazánk, mi fogjuk újjáépíteni és igazgatni. Amint Csengey 9
