Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság rendezvényei dokumentumok és tudósítások tükrében (1986-2005)
„Göröngyös úton...” nemzetstratégia meghirdetésének fontosságát, s a megosztott erők e jegyben való egyesítését tartotta kívánatosnak - utólag megítélve meglehetősen csekély sikerrel. A levél szerint „nem történt meg a társadalom erkölcsi megújulása, az általános és egyenlő közteherviselés csak szavakban valósult meg, az állami vagyon egy része erkölcsileg nehezen elfogadható módon került új tulajdonosok kezébe. Az ország gazdasági teherbíró képessége csak részleges kárpótlást tett lehetővé, a jogállamiság keretein belül - úgy tűnik - nem lehetséges az elmúlt évtizedek égbekiáltó bűneit elkövető személyek felelősségre vonása. Mindezek következtében csökken a parlamenti demokrácia tekintélye, tág tér nyílik a demagógiának, megjelenhetnek a szélsőséges csoportosulások mind a bal-, mind a jobboldalon." A levélben írt látlelet nem tekinthető valóságalapot nélkülözőnek, ám a Társaság közvetítő szerepéről szóló tervek nem teljesültek, az adott viszonyok közepette nem is teljesülhettek. Emlékezetes tette volt a Társaságnak Koszorús Ferenc vezérkari ezredes emléktáblájának felállítása a Dohány utcában, november 6-án. Az emléktáblát Für Lajos honvédelmi miniszter leplezte le. Vigh Károly örökös tiszteletbeli elnök áttekintésében felidézte az eseményeket, amikor Koszorús a budapesti zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. A történelmi visszatekintés után Kéri Kálmán nyugalmazott vezérezredes, országgyűlési képviselő idézte fel a hajdani bajtárs emlékét. Az emléktáblát az Országgyűlés nevében Szabad György házelnök, a Honvédelmi Minisztérium és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében pedig Für Lajos, Vigh Károly és Gajzágó László koszorúzta meg. A Társaság e hónapban a Magyarországra látogató Borisz Jelcin elnökhöz is intézett memorandumot. Ebben többek között gróf Bethlen István miniszterelnök földi maradványainak hazahozatalát kérték, felajálva a Társaság koordináló-közvetítő szerepét a két nép közötti kegyeleti ügyek intézésében (történelmi emlékhelyek, katonasírok).98 A felhívásnak - s nyilván a kormányzati lépéseknek és tárgyalásoknak is, amelyeket bizonyára serkentett a Társaság kezdeményezése - meglett a foganatja. Bethlen István jelképes hamvai ma a Nemzeti Panteonban nyugosznak, ami akkor is szimbolikus jelentőségű tény, ha személyes földi maradványait nem sikerült megtalálni. Az Új Szó című szlovákiai magyar nyelvű lap is hírt adott arról a decemberi rendezvényről, amelyet a Bajcsy-Zsilinszky Társaság és a Rákóczi Szövetség közösen szervezett Budapesten a szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről. 98 Vigh Károly-Gajzágó László-Jezsó István: Levél Borisz Nyikolájevics Jelcin úrnak, Oroszországi Föderáció Elnökének. (1992. november 10.). Uo. 62
