Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság rendezvényei dokumentumok és tudósítások tükrében (1986-2005)
A Társaság rendezvényei... jó kapcsolatban lévő Pozsgay Imre nyilatkozatát, amelyben 1956 októberét a népfelkelés jelzőjével, terminusával illette. Méltatta az ellenzék szerepét is, hiszen szívós, illegális és legális harca nélkül nem juthattunk volna el 1989. június 16-ához. Orbán Viktor beszédét ugyanakkor felelőtlen” és „minden politikai érzéktől mentes" jelzővel illette, s atyai modorban intette mérsékletre és bölcsességre az ifjú nemzedéket. Nem először hivatkozott arra, hogy a Népszavában 1942-ben a mártírhalált halt Losonczy Géza rendezte sajtó alá a jobboldali ifjúsági szervezetekről szóló első újságcikkét, s nyomatékkai megemlítette, hogy politikai meggyőződéséért őt magát háromszor, 1949-ben, 1958-ban és 1967-ben bocsátották el állásából.61 Amint ismeretes, Orbán Viktor 1989. június 16-i beszédében az MSZMP és a kormány jelenlévő vezetőitől azt a jogukat vitatta el, hogy „a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók [...] szinte szerencsehozó talizmánként” akarják megérinteni Nagy Imre és mártírtársai koporsóit, majd a szovjet csapatok kivonulásának szükségességét deklarálta. Itt bizony a rendszerváltozás filozófiájáról van szó. Dr. Vigh Károly érdekében és tárgyilagos megítélése végett azonban ismételten fontos annak tudata, hogy ezek a megnyilatkozások a rendszerváltozás folyamatában forrongó, fortyogó politikai viszonyok közepette hangzottak el. Mindenképpen méltánylandó a szerző élettörténeti és világnézeti kötöttségeire való tekintet nélkül, hogy a rendszerváltozás békés végrehajtásához fűződő érdek hatotta át, s ezt képviselte ezekben a kommunistákat túlértékelő írásaiban. Meg kell hagyni, hogy Orbán Viktor beszéde nem a higgadt politikai stratégia és taktika iskolapéldája. Ha azonban a Nagy Imre-temetést nem valamely politikai irányzatok jelképes gesztusaként értékeljük, hanem a közösség erkölcsi cselekedeteként, egy nagy nemzeti-társadalmi megkövetésként - amelyhez hozzátartozik a vérbíróság által elkövetett gyilkosság tetteseinek a felelőssége, s e felelősség érvényesítésének nyomatékos rögzítése -, egy nagy gyász kifejeződéseként, egy bocsánatkérésként, akkor az orbáni szavaknak megvolt a maguk helye és értelme. így tehát Orbán Viktornak és dr. Vigh Károlynak is megvolt a maga igazsága. Vigh Károly egy kicsit a múlt, Orbán Viktor pedig a jövő embereként nyilatkozott meg, mindketten a jelenről szólva. Kétségtelen, hogy az orbáni szavakból levonható következtetések - a sötét múlttal való leszámolás igénye - megvalósítása még az ő köreiben is évtizedeket váratott magára, amíg a szavakból legalábbis részben realitás lett. Igaz viszont, hogy teljes, a 61 Vigh Károly: Temetés után. Magyar Nemzet, 1989. június 24., 14. 47
