Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Mellékletek
Mellékletek sérti a demokráciát, az alapvető emberi szabadságjogokat, az irritálja a társadalmat és felesleges izgalmakat vált ki. Ezért volna kívánatos, ha a hatalom ügyelne ezekre a játékszabályokra és tekintettel lenne a különböző alternatív szerveződések érzékenységére is. Ez vonatkozik az olyan felháborodást kiváltó megjegyzésre is, ami a közelmúltban Berecz János, a Politikai Bizottság tagjának szájából Székesfehérvárott elhangzott - a televíziónézők millióinak füle hallatára. E szerint ma divat locsogni és kb. 2000 ember teszi ezt különböző ellenzéki szervezetekben. Ugyanekkor pedig a párttagság hallgat. Ilyen „hozzáállással” természetesen nem lehet konszenzust teremteni. Amennyiben a hatalom valóban párbeszédet óhajt a társadalom aktív részével, akkor ezt nem csupán nekünk kellene - egyoldalúan - kinyilvánítani. A helyzetre azonban az jellemző, hogy még a hatalommal leginkább kommunikáló Demokrata Fórummal sem ültek le mindmáig egy régen időszerű tárgyalásra. Sőt: a Társadalmi Szemle októberi száma a Fórum által közreadott platform megállapításait félrevezető egyoldalúsággal” vádolja és azt tartja szükségesnek hangsúlyozni, hogy a Fórum „igen szélsőséges, közöttük nyíltan szocializmusellenes erőket is befogadMajd azt is vitatja a Fórum megállapításai között, mintha a mai súlyos helyzetet nem elsősorban „a hatalom túlzott koncentrációja s a reformfolyamatok elakadása” idézte volna elő. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: ha ilyen képződménynek tekinti az MSZMP elméleti folyóirata a Demokrata Fórumot, akkor vajon hogyan vélekedhet pl. a FIDESZ-ről? Ezt a kérdést azért is fel kell tennünk, mert bármennyire is tanszéket kapott nálunk a politológia, és számos kitűnő politológussal büszkélkedhetünk, a politikai vitakultúra terén még komoly hiányosságokat tapasztalhatunk. Fent idéztünk a hatalom egyik illusztris képviselőjének az alternatív szervezetek tevékenységét „minősítő” beszédéből, de legalább egy csokorra valót nyújthatnánk át azokból a „bírálatokból”, ahogyan a politikai vezetőgarnitúra egyik-másik képviselője az elmúlt időszakban „ellenzéki-ellenséges” címkékkel látott el bennünket. Ezeknek javasolnám: tegyenek tanulmányutat egyik-másik nyugat-európai polgári demokratikus országban, hogy ennek révén politikai vitakultúrára tegyenek szert. Akkor láthatnák, hogy az éppen kormányon lévő párttal, vagy pártkoalícióval szemben álló ellenzéki párt, illetve pártok képviselői nem ellenségei a saját országuknak, csak éppen másként kívánják megoldani a nemzetük előtt álló feladatokat. Ami ebből következik: ha az alternatív szervezetek ma Magyarországon a többpártrendszerben látják a megújulás kulcsát és az a véleményük, hogy nincs demokrácia tényleges 281
