Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Arcok a BZST-ből
Arcok a BZST-böl Népfront keretei között politizált, 1986-ban a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság egyik alapítója lett. Ő vezette a Társaság életében nagy jelentőségű 1989. december 1-jei közgyűlést. 1989-ben a Társaság képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal, valamint a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain. 1989-ben a Németh-kormány által összehívott Magyar Rádiót és Televíziót ellenőrző kuratórium tagja volt. 1990-1994 között a budapesti XV. kerületi Önkormányzati Képviselőtestület MDF-frakciójának vezetője volt. 1996-tól a Magyar Demokrata Néppárt és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület tagja volt. Édesapja sorsáról és az elmaradt bocsánatkérésről, kárpótlásról így fogalmazott: „Ami történt, megtörtént, ahogy a fivéremet sem tudom visszahozni a Dontól. Időnként azért nem állhatom meg, hogy hozzá ne szóljak politikai kérdésekhez. Ezért válaszoltam Bacher Iván cikkére, mert nagyon bosszant, ha valaki nem a valóságnak megfelelően állít valamit. A Terror Háza létesítését helyesnek tartottam, a Holokauszt Múzeumét pláne. Ezeknek az intézményeknek a vezetőivel ma is kitűnő kapcsolatokat ápolok. A gettóról sok irat maradt rám, szerencsére az AVH nem vitt el mindent, s ezekből sokat adományoztam Szita Szabolcsnak. Sok adat maradt fenn, pl. olyan magas állású emberekről, katonai és civil vezetőkről, akik abban az időben tisztességesen viselkedtek és erejükhöz képest próbáltak segíteni. A róluk szóló igazoló papírok másolatát átadtam a fent említett intézményeknek, hogy megmaradjanak a jövő számára."7,26 Haszmann Dénes (1934-2013) A BZST társelnöke (1991-2013) Vízi kertész és akvarista. A Felvidékről, lengyel, német és cseh eredetű családból származott. Anyai ágon őrgróf leszármazottja. Családjának polgári-nemesi jellege természetszerűleg tette „osztályidegenné” a kommunista diktatúra alatt. Az ősöknek tekintélyes birtokai voltak, sok természetes vízzel, talán innen öröklődött a „hydrophil” természet benne. Mivel nem tanulhatott egyetemen, a mellőzetés elől a természetbe menekült: 1948-tól „vízinövényes” lett. Már az ’50-es években a hazai akvarista élet jellegzetes szereplője volt. Feltűnt a TIT akvarista szakköre által szervezett kiállításokon, de a vidéki rendezvényeken 326 Szombat, 2006. február 1. 263
