Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Arcok a BZST-ből
„Göröngyös úton...” ellenállás fontos kérdéseit, és bemutatta a Duray Miklós elleni csehszlovák hadjárat eseményeit is. A ’30-as években részt vett a szlovákiai magyar diákmozgalmak, elsősorban a Sarló munkájában. 1942-ben a Népszavában megjelent, szélsőjobboldali diákszervezetek elleni írása miatt sajtópert indítottak ellene. 1943-1944-ben vezetőségi tagként vett részt a Teleki Pál Munkaközösség tevékenységében. 1945 után ellátta a Tudományos Intézmények Kommunista Pártszervezetének titkári funkcióját, előadóként egyik kezdeményezője volt a történelemtanárok és a bölcsészkarokon tanítók marxista átképzését célzó tanfolyamoknak. 1949-ben a Magyar Történelmi Társulat első főtitkárává választották. 1987 és 1989 között a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság elnöke, 1989-től a Bajcsy-Zsilinszky Társaság örökös tiszteletbeli elnöke volt. Előbbi minőségében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein. Idős korában is aktívan munkálkodott a határon túli magyar kisebbségek érdekében. A Rákóczi Szövetség alapító tagja, 1991-től alelnöke. A Százak Tanácsának tagja, halála óta örökös tagja, a Teleki Pál Emlékbizottság tagja. 1993-tól a Valóság szerkesztőbizottságának elnöke volt. Ellenzéki kapcsolatairól egy, a Magyar Nemzetben 1993-ban megjelent interjúban úgy fogalmazott: „A hetvenes évektől, amikor már érezhetően »puhult« a diktatúra, egyre intenzívebben vettem részt az ellenzéki szellemi mozgalmakban. Főleg a Csoóri Sándor köré csoportosult értelmiségiekhez álltam közel, de szoros kapcsolataim voltak a Kulin Ferenc által fémjelzett régi Mozgó Világ szerkesztőgárdájával, valamint Mészöly Miklóssal, Pozsgay Imrével és-a haláláig - Donáth Ferenccel. Aktivizálódásomat segítette, hogy amikor 1986-ban ünnepeltük Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének centenáriumát, megalapítottuk néhányon a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságot. Antall József és Göncz Árpád is sorainkba tartozott." A rendszerváltás kezdeti éveit ugyanitt, történészi megközelítéssel a következőképpen értékelte: „Az MDF lakiteleki zászlóbontása és az első szabad választásokon aratott sikere ugyanis, gyökereit tekintve, társadalomtörténeti okokra vezethető vissza. Nem kell ahhoz Bibót és a népi írókat tanulmányoznunk, hogy megállapíthassuk: a legújabb korban a mindenkori magyar vezetés kifejezetten mostohán bánt a legnagyobb társadalmi osztállyal, a parasztsággal, soha nem elégítették ki jogos igényeit. Károlyitól Kun Béláig, Horthytól a Kádár-rendszerig. Ilyen előzmények után Lakiteleken az MDF Tiborc panaszát megfogalmazó szószólói - Lezsák és Csurka, Csoóri és Bíró - nyomán programba iktatták a történelmi jóvátételt. Véleményem szerint ez a népnemzeti igényű törekvés 256
