Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Záró szavak
Záró szavak Záró szavak Köszönet az olvasónak türelméért. Nem tudományos munkát, de nem is csupán személyes visszaemlékezést, hanem a kettő elegyét tartja kezében. Tudományos igényű, mert amit lehet, tőlem telhetőén ellenőriztem, az emberi gondolkodás szabályai szerint mérlegre tettem, s igyekeztem rendszerbe foglalni. Személyes, mert saját emlékezetemre is támaszkodtam, saját történetem egy részét is beleépítettem (amihez hozzátartozik az a megpróbáltatás, ami az irathagyaték megértésének, újraátélésének folyamatában a részem lett). Feladatunk a világban az is: azt adjuk a közösségnek - adott esetben a múlt megismerése terén -, amit csak mi tudunk, s ahogyan mi tudjuk, úgy, ahogy esetleg senki más. Milyen forrásokra támaszkodtam? Elsőrendűen a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum dr. Vigh Károly-hagyatékát tanulmányoztam. Elsőtől az utolsó lapig elolvastam, s nagyobbrészt ismertettem az idevágó iratokat. Támaszkodtam az Országgyűlési Könyvtár sajtóadatbázisára, az Arcanum Tudománytár értékes állományára. Felhasználtam az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára iratanyagának azt a részét, amely valamilyen kapcsolatot mutat a Bajcsy-Zsilinszky Társasághoz vagy azokhoz a személyekhez, akik a társaságban szerepet játszottak (akár még annak létrejötte előtt). Köszönöm a segítséget az Országgyűlési Könyvtár szakreferens osztálya munkatársainak, különösen dr. Varga Tímeának, továbbá az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársának, Soós Mihálynak. Köszönöm a RETÖRKI-nek, Bíró Zoltánnak és munkatársainak, Házi Balázsnak, Nagy- mihály Zoltánnak és társaiknak, minden kiváló, segítő embernek. A köszönet szava illeti a „megtiportakat”, ahogyan Gyimesi Jenő, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság alapítója használta ezt a fogalmat. Azokat, akik lelki-fizikai megpróbáltatások, korlátozott életfeltételek, szegénység, megalázottság viszonyai közepette éltek a kommunista önkényuralom alatt, akiknek a Bajcsy-Zsilinszky Társaság a szabadság ígéretét, szellemi oázist, a visszanyert emberi méltóságot, egy szebb, jobb világ kapuját jelentette. Nem többet, nem is kevesebbet. Köszönöm a bizalmukat és szeretetüket, barátságukat és bajtársiasságukat. Ez az életérzés és világszemlélet találkozott bennem a névadó szellemi-politikai hagyatékának üzeneteivel. Morvay László barátom itt mellékelt, 1953-ban írott versével azt a hatalmas életakarást és szabadságvágyat szeretném megmutatni, 253
