Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
A BZST képviseletében a demokratikus rendjére nézve káros jelenséget kívánt orvosolni, és egyúttal el kívánt határolódni a korábbi totalitárius rendszertől, amely lehetővé tette, hogy a saját államgépezete által elkövetett bűncselekmények büntetlenül maradjanak. A strasbourgi bíróság szerint ez nem ütközik az Emberi jogok európai egyezményének a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét kimondó cikkébe. Utalva saját korábbi gyakorlatára, ugyanezt állapította meg a hasonló lengyel és német törvényekről. Kimondható tehát, hogy a magyar Alkotmánybíróságnak a Zétényi-Takács-féle törvénnyel kapcsolatos határozatában megfogalmazott jogállamiság-, illetve jogbiztonság fogalom sem térben, sem időben nem talált követőkre. Az új, hatályos alkotmányos szabályokat már figyelembe vevő jogirodalom kapcsán pedig kiemelendő a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényt elemző egyetemi tankönyv megállapítása, amely szól az elévülési idő nyugvása kérdéséről is: »Az elévülési idő újbóli megnyitásának indokát nyilvánvalóan az a tény képezi, hogy a diktatórikus berendezkedések időszakában bizonyos büntetőjog-ellenes magatartások üldözése - politikai okokból - elmarad. Az elévülés bekövetkezésének szempontjából pedig csak annak van jelentősége, hogy eltelt-e a törvényben meghatározott idő, mert további feltételeket a kódexek nem tartalmaznak. Ezért az elévülés akkor is bekövetkezik, ha az adott hatalomnak érdekében állt a büntető törvénykönyv által büntetendőként értékelt cselekmény elkövetése, és az elkövetők üldözésére éppen ezért nem is került sor. így, ha a diktatórikus államhatalom az elévülési időn belül nem szűnik meg, a felelősségre vonás is elmarad, amit csak az ilyen rendszer megszűnése után az elévülés újbóli megnyitásával lehet megakadályozni,«”271 Ez utóbbi vélemény lord Kirkhill korábban idézett, a végeredmény tekintetében bennünket igazoló soraival harmonizál, mert ez is elutasítja az időmúlás 271 Szánthó Miklós-Törcsi Péter-Kovács István: A Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvény. In: „Az nem lehet ugyanis, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető”. Jogi fejezetek a magyarországi igazságtétel és kárpótlás történetéből. Szerk.: Máthé Áron. Budapest, NEB, 2016, 101-102. Az idézetben érintett kérdéseket bővebben kifejtik (a kötet hivatkozásait idézem itt): Fogarassy Edit: Igazságtétel és rendszerváltozás, különös tekintettel a visszamenőleges igazságszolgáltatásra. PhD-értekezés (Kézirat). Miskolc, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2011, 246-266.; Varga Csaba: Elévülés? Visz- szaható törvényhozás? Csapdahelyzet és jogtechnikai semlegesség a jogban. Iustum Aequum Salutare, 2012/8, 103-115. Az utolsó idézet forrása: Belovics Ervin-Gellér Balázs-Nagy Ferenc-Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános rész. A 2012. évi C. törvény alapján. Budapest, HVG-Orac, 2012. 211
