Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
Kiemelések Vigh Károly töredékes irathagyatékából és életútjából
„Göröngyös úton.. Mi is történt itt? A rendszerváltozásban kardinális szerepet játszó politikai szervezet vezetője a politikai ellehetetlenítés - mondjuk ki: tönkretétel - szándékával levelet ír, aminek következtében saját szervezetének egyetlen Országgyűlésbe bejuttatott tagját próbálja megfosztani hitelességétől és a hatékony politikai működés, országgyűlési szereplés lehetőségétől. Felvethető, hogy ha ilyen véleménye volt dr. Vigh Károlynak, akkor miért járultak hozzá országgyűlési képviselőségemhez? S ha pedig hozzájárultak, miért kellett az országgyűlési státuszt súlytalanná tenni, magyarán meghiúsítani azt a célt, hogy a szervezetnek hatékony országgyűlési képviselete legyen? Álljunk meg néhány szóra a Bajcsy-Zsilinszky Társaság országgyűlési képviseletének kérdésénél! 1990 legelején zajlott le egy beszélgetés az MDF O utcai helyiségében, ahol a BZST és az MDF viszonyában az MDF képviseletében eljáró Szabad György fogadta a Társaság néhány vezetőjét. Emlékezetem szerint a Társaság részéről dr. Vigh Károly, Domonkos István és talán Morvay László volt jelen rajtam kívül. Szabad György feltette a kérdést Vigh Károlynak, hogy fenn kívánja-e tartani a Demokratikus Magyarországért baloldali mozgalomban betöltött alelnöki tisztségét. Hozzátette, hogy az MDF politikai felfogásával ellentétes, az országgyűlési képviselői minőséggel összeférhetetlen egy ilyen szervezetben viselt tisztség. Ekkor dr. Vigh Károly azt válaszolta, hogy „nem szoktam cserben hagyni a barátaimat”. E közlés után Szabad György feltette a kérdést, hogy „akkor kit kívántok országos listán megnevezni”, erre a kérdésre Domonkos válaszolt: Zétényi Zsoltot. A többiek bólintottak, Szabad György tudomásul vette a közlést. Én meghatottan, a megtiszteltetéstől megérintve, köszönettel fogadtam ezt a gesztust. Amint már említettem, Vigh Károly még egy alkalommal érintette képviselőségem kérdését. 1993 elején az MDF országos gyűlésének várható esélyeiről nyilatkozott, és felvetette a Csurka Istvánnal rokonszenvező szavazatok többségbe kerülésének veszélyét. Ez a várakozás nem teljesült, az országos gyűlés elfogadta Antall beszámolóját, de az országos elnökségbe több olyan képviselőt is beválasztott, mint ifj. dr. Fekete Gyulát, Zacsek Gyulát és jómagámat, akiket akkorjában Csurka baráti köréhez is soroltak (bár a MIÉP- be végül egyikünk sem lépett be). Az interjúban a következőképpen beszélt az igazságtétel kérdéséről: „az igazságtétel kérdésében az összes parlamenti pártnak össze kellene fognia, ámde erre nem sok esélyt látok”. Nem dicse- kedhetem azzal, hogy Vigh Károly az igazságtételi törekvések tekintetében támogatásáról vagy akár rokonszenvéről biztosított volna abban az időben, ám kétségtelen, hogy ebben az interjújában bizonyos mértéktartással nyilatkozott 164
