Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A Társaság nagy pillanatai
A Társaság nagy pillanatai Az EKA-tárgyalások idején, azok előrehaladott állapotában fejtettem ki a Társaság azon nézetét, hogy a köztársasági elnök megválasztásának többféle módja közül a második változatot támogatja, amely szerint a köztársasági elnököt az országgyűlési képviselő-választásokkal egyidőben kellene megválasztani. Ez nyilvánvalóan közvetlen nép által történő elnökválasztást jelentett volna. Amint mondottam, „ha elvonatkoztatunk a geopolitikai helyzettől, akkor az SZDSZ-nek tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a kommunisták olyan szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról az elmúlt 40 év alapján, ami alapján nincs joguk, se erkölcsi alapjuk részt kérni a hatalomból. Elvileg az is igaz, hogy erkölcstelen dolog lenne egy saját magát lejáratott hatalommal együttműködni. De az említett realitásoktól nem lehet elvonatkoztatni. Ebben az esetben bölcsebb, ha Bethlen Gábor igazához: »A két pogány közt egy hazáért« elvéhez fordulunk.” Ez tehát a Pozsgay Imre megválasztásának esélyét jelentő változat pártolását jelentette azzal, hogy mai megítélésem szerint Pozsgay bizonyos, hogy nem az állampárti törekvés utóvédje lett volna, hanem bizonyára egy demokratikus, össznemzeti nyitás vezető alakjaként foglalta volna el a köztársasági elnöki széket. Ez sokkal jobb, a köz számára előnyösebb helyzetet és következményeket jelentett volna.194 (Sajnálatos, hogy a Magyar Demokrata Fórum akkori vezetése, az ún. „négyigenes” népszavazás során tartózkodásra hívta fel a polgárokat. Utólagos megítélésem szerint a Bajcsy-Zsilinszky Társaságnak volt igaza, a köztársasági elnököt a nép által kellett volna megválasztani.) Ilyen körülállások közepette írta meg cikkét a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke A kerekasztal sarkai címmel.195 Vigh Károly történészként is folyamatosan figyelemmel kísérte a tárgyalások menetét, így több cikkben foglalkozott az Ellenzéki és a Nemzeti Kerékasztallal is. Egyetértek az elemzésnek azon summázatával, amely eredménynek tekintette a modern alkotmányhoz vezető döntéseket, az 1949. évi népköztársasági alkotmány lényegének kiiktatását. Azzal már kevésbé tudok egyetérteni, hogy szerinte ez a magyar jogfejlődéshez igazodó megoldás lett volna (amennyiben a magyar jogfejlődés részeként tekintjük az 1946. évi I. törvényt a köztársasági elnöki intézményről, akkor ide sorolandó a ’89-es „kis alkotmány” is). Mostani véleményem szerint azonban az alkotmányos folyamatosság 1944-ben megszakadt, így ez az alkotmányozás erősen átmenetinek volt tekinthető. 194 Unió, 1989/5-6. 195 Vigh Károly: A kerekasztal sarkai. Magyar Nemzet, 1989. szeptember 29., 5. 143
