Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Nyilvánosság, oktatás
venes évek végétől és még a nyolcvanas évek közepén is - maguk is elhitték, hogy van távlatuk, nem fenyegeti veszély a rendszert, sőt dinamizálni is lehet83 -, részben a már a jövőre gondoló „reálpolitikus” kommunisták szemet hunyó magtartása miatt. A nyilvánosság így Magyarországon segédkezett - híven a „békés átmenethez”, „átsimuláshoz”84 - a demokráciába történő rendszerváltáshoz. Ez az „átsimulás” jellemző a sajtóra is, az emberek személyes életstratégiájára, sőt a pártok átfordulásaira; néha pálfordulásaira is. A nép szemében ezek az „átsimulások”, legtöbbször gerincsorvasztó átalakulások megvetett árulásoknak, karrierizmusnak, érvényesülési vágynak tűntek, s a legtöbb esetben nem is tévesen. Tisztelet a kivételnek. A nyilvánosság terén az 1989-es esztendő tulajdonképpen az abszolút irányított sajtótól (nem a művészeti folyóiratokról beszélünk) a szabad sajtóhoz vezető útról szól. Viszontagságos út volt, végig kellett járni, s mivel ezen a téren sem történt semmiféle számonkérés vagy „nagytakarítás”, a nyilvánosság a katartikus 1989-es év után - amikor az egyik legmegbecsültebb „intézmény” volt a magyar társadalom szemében - igen gyorsan elvesztette megbecsültségét, s az értékeit is. A szabadság Magyarországon soha nem látott szabadossággá fajult, a minőség forradalma helyett elképesztő intellektuális és erkölcsi mélységekbe süllyedt. A nyilvánosság devalválódása az írott sajtót is érintette, de főként a televízió és az internet révén vált egyértelművé. Negyed századdal a rendszerváltoztatás után úgy tűnik, hogy ez a fajta nyilKét rendszerváltás Magyarországon_______________________________ 83 E dinamizálást hirdették meg az állampárt utolsó (13.), még valóban pártállami kongresszusán, 1985-ben. Kádár magabiztos véleménye 1979-ből: „...van Magyarországon egy ellenzék, maoizmus meg mit tudom én még mi, de az osztályellenséggel én egy tízéves szerződést kötnék, hogy ez maradjon, de több ne legyen.” MÓL 288.f.4/124. ö. e. 84 Kunfi Zsigmond mondta az 1919. március 20-i minisztertanácson: „...egy szociáldemokrata kormány idővel szükségképp a kommunizmushoz való alkalmazkodást jelenti.” Idézi: Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar föltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. Magyar Hírlap Könyvek, 1989, 109. 86
