Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Társadalom, középosztály
is legfeljebb 450 ezer ipari munkás volt Magyarországon. 1945-ben, a bukás után, számuk nem érte el a kétszázezret. A korabeli film- és fényképfelvételeken jól látszik, hogy miképpen is zajlottak a „tömegharc” ütközetei 1946^48 között. Erre a tömegre építették a kommunista párt diktatúráját. A munkásosztály számát a hetvenes évekre statisztikai trükkökkel 3,5 millióra emelték a szocialista nemzeti egység jegyében.63 A munkásság mint „uralkodó osztály”, a diktatúrát gyakorló osztály ebből a hatalomból Magyarországon sem érzett semmit. Helyzete politikai kérdés volt, a hatalom igyekezett kedvezményekkel, lakáskiutalásokkal, üdüléssel, propaganda felvonulásokkal és egyéb kedvezményekkel tudatosítani ezt az álca szerepet, de a munkásság ezt nemigen fogadta el. Bizonyíték erre 1956 forradalma és a későbbi Kádár-kor elégedetlenségnek munkás kimutatása is. Ez nem volt látványos: nem voltak hatalmas sztrájkok, nem alakultak milliós szakszervezetek, de a munkásság soha nem érezte magáénak azt a politikai-gazdasági rendszert, amely lényegében megfojtotta és a megsemmisülés felé vezette. Ez következett be 1988-98 között: a munkásosztály megsemmisülése. Munkások persze ma is vannak, de immáron nem a marxista-kommunista diktatúrának, hanem a globalista-profítista pénzuralomnak kiszolgáltatva. Érdekeik képviselete ebben a világban sem politikailag, sem a klassziKét rendszerváltás Magyarországon_______________________________ 63 A „szocialista nemzeti egység” meghirdetett programja azonban nem ment minden nehézség nélkül. Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkaközösségének állásfoglalása szerint: „A szocialista nemzeti egység politikája fejezi ki, hogy minden magyar állampolgár érdekelt a szocializmus felépítésének munkájában és mozgósít az abban való aktív, tudatos részvételre.” (Az MSZMP KB Határozatai 1971-1975. Szerk. Vass Henrik, Feles György- né. Kossuth, 1976, 830.) A Népszabadság harcos vezércikke így dohogott: „Az olyan mondvacsinált nemzeti egységnek, amelybe »királyok, hercegek, grófok naplopók és bur- zsoák« éppúgy beletartoznak, mint a dolgozó milliók, a felszabadulás véget vetett. Mai szocialista nemzeti egységünk, amelybe, mint dolgozó alkalmasint a volt kizsákmányoló is beletartozhat - történelmi harcok és fejlődés eredménye. Ezt a múltba visszavetíteni tisztán nem látásra valló politikai hiba.” (Népszabadság, 1972. augusztus 27.) 68
