Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)

A nemzetközi körülmények a második világháború után

ennek politikai keretét, a parlamentarizmust, tágabb értelemben a demokrá­ciát - más szóhasználattal a liberalizmust.10 Megteremtették időközben azokat a technikákat is, amelyek fenntartják a parlamentarizmust és a demokráciát, de nem veszélyeztethetik a globa- lizmust. A legjobb példa erre magában a globalizmus centrumában, az USA- ban működtetett „kétpártrendszer”. Mindezek az emberi és politikai szabad­ságjogok látszólagos érvényesülésével és bizonyos szociális intézkedések­kel vonzóvá tették/teszik ezt a rendszert még akkor is, ha a XX-XXI. szá­zadban egyre leplezetlenebből ütköznek ki hatalmi törekvései, amelyek államok szétrombolásával, népek földönfutóvá tételével, egész régiók, föld­részek gazdasági alávetésével jártak, járnak - a demokrácia nevében. A globalizmus végső soron azonban bizonyosan bukásra van ítélve, bár eddig legfőbb ellenfeleit sorra likvidálta. Ilyen voltak a kommunista rend­szer, a nemzeti szocializmus, a különböző ideológiai, vallási, faji alapon mű­ködő birodalmak is. Végső soron a legfőbb ellenfele maga a nemzet. Nem­zeti keretek között ugyanis létezhet a globalizmus korlátozása. A nemzetnek lehet alapja nép, nyelv, vallás, múlt, kultúra, ösztön, nemzetség, család, kö­Két rendszerváltás Magyarországon________________________________ 10 Bár ennek történelmi elitista vonásait igyekszik leplezni, és a liberalizmust a de­mokráciával azonosítani. Ez alapvetően hamis beállítás. A liberalizmus nem azonos a de­mokráciával (népuralommal), sokkal inkább a szabad verseny által fondorlatosán kisa­játított gazdasági és politikai hatalommal. A liberalizmus eredendően vagyoni cenzus alapján is korlátozta többek közt a választójogot. Nagy bűvészmutatvány volt a népuralom (általános választójog) és az elitista liberális felfogás összeegyeztetése, ennek alapvető eszköze a médiauralom megteremtése volt a tömegek felett. Lásd erről a globalizmus működési mechanizmusának feltárásában először David Halberstam: Mert övék a hatalom című munkáját. Magyarul: Európa Könyvkiadó, 1988. Nixon elnök bukásakor a „győztes” médiáról írja: „A riporterek tehát eljátszották szerepüket az országos politikában, könnyeb­bé próbálták tenni a hatalom átadását [amit ők értek el - F. M.-Sz. K.], tisztára mosták a jó öreg újságírói palatáblát, csökkenteni próbálták a velük szemben megnyilvánuló ellenséges érzületet; egyszóval több gondjuk volt saját politikai bázisukra, a tömegmédiumra, mint arra, hogy betöltsék hivatásukat.” (Halberstam: i. m. 439.) 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom