Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Összegzés
A két sorsforduló politikai rendszerének összevetésekor megállapíthattuk, hogy a magyar nemzet mindkét alkalommal a parlamentáris demokrácia mellett tette le a voksot (szó szerint). 1945 után hősies harcban bukott el ez az eszme és gyakorlat, 1990 után azonban még talpon van. A szuverenitás kérdésénél vetettük fel, vajon tényleg érvényesül-e még. Elvetjük azt a letargikus nézetet, mely szerint mi mindig csak csöbörből vödörbe kerülhetünk, miként 1944 német megszállása után 1945 orosz megszállásába, vagy a negyvenéves kommunista uralomból a hasonlóan agresszív globalista uralomba 1990 után. Feltétlenül bízunk nemzetünk jövőjében. A választási rendszerek összevetésekor levezettük, hogy 1945-ben milyen korlátok voltak a szabad választások előtt, s mégis milyen népszavazásszerű döntés született a polgári demokrácia mellett. Ebben szerepet játszott maga a választási rendszer (tisztán listás) és az alternatívák leszűkítése is. De a döntés egyértelmű volt. 1990-ben is egyértelmű elhatározás született, bár sokkal bonyolultabb választási rendszerben. Hogy ez a döntés nem gördülhetett végig a parlamenttől az összes állami hivatalig, az önkormányzatokig, a gazdasági vezető pozíciókig, a szellemi élet, a nyilvánosság meghatározó pozícióig, az már egy másik kérdés. Ennek egyik alapkérdése a múlthoz, azon belül a nemzethez való viszony. Úgy látszik, hogy ez a kapcsolat fontos törésvonalat alkot a magyar társadalomban, politikai és szellemi életben is. A nemzetet, mint elavult képződményt - és a globalizmus korlátlan érvényesülése számára akadályt - eltörölni vágyók és a nemzetet, mint értelmes, önálló létünk zálogát látók közti ellentét antagonisztikusnak tűnik. Ez az ellentét azonban valójában csak a szellemi és politikai életben tükröződik. Történelmi eredői, 1944, 1945, 1949, 1956 valószínűleg ennek csak ürügyei. A magyar szellemi élet anomáliái szinte minden elemükben visszavezethetőek erre a kérdésre. Sajnos ez a múltunk érdemeinek relativizálásához, bűneinek felnagyításához, vagyis torzképhez vezet. Márpedig egy nemzet önbecsülésének eltorzítása, megkérdőjelezése a jövőjét is kikezdi. _________________________________________________________Összegzés 183
