Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Összegzés
keres átalakítása 1945-től négy évtizeden át folyt. A modem, XXI. századi társadalmi képlet még nem alakult ki, ráadásul ebben nem is vagyunk képesek átvenni a globalizmus modelljét. Egyszerűen nincs meg hozzá az anyagi fedezetünk, és ami kínosabb, a szellemi sem. E tekintetben a legfontosabb feladat lenne a magyar középosztály helyreállítása, újrateremtése, ehhez azonban láthatóan legalább negyven év kell, de lehet, hogy már nem is fog sikerülni. Ebből a szempontból is elemeztük az állam túlhatalmának (etatizmusának) jellegét, ami az extrém körülmények miatt bizonyos területeken 1990 után is megmaradt, mint ahogy 1945 előtt is már jelen volt. Foglalkoztunk a nyilvánosság, oktatás szerepével, amelyekről meghatároztuk, hogy a legfontosabb elemei az új társadalmi keretek megteremtésének. A nyilvánosságról megállapíthattuk, hogy 1945 után csak korlátozottan, 1947 után már sehogyan sem létezett, pontosabban búvópatakokba rejtőzött. A korlát akkor a cenzúrában is megtestesült, de későbbi kifejezéssel a „politikailag korrekt” kifejezésmódban is. Ennek alapja ugyanúgy a hazugság volt, mint bármely diktatúrának cenzori hivatala által gyakorolt ellenőrzés. Levezettük, hogy a rendszerváltoztatás idején a nyilvánosság döntő szerepet játszott a már eldöntött folyamatok elfogadtatásában, ebből aztán az a tévképzet alakult ki, hogy a nyilvánosság alakítja az eseményeket. Ez belső (jelentéktelen) fordulatokban igaz is lehetett. De idővel a nyilvánosság elveszítette hitelét, szereptévesztésbe került. (Ettől persze még hatásos lehetett.) Ezzel kapcsolatban érintettük az oktatás kérdését, felhozva a magyar állam egyetlen olyan korszakát, amely az oktatás, kultúra, művelődés, kutatás jelentőségét felismerte. Ez a Klebelsberg Kunó által fémjelzett időszak volt, tágabb értelemben a második világháborúig. Az oktatás szerepe 1945 után egyre inkább átpolitizálódott, ezzel színvonala egyre süllyedt, habár számszerűségben impozáns adatok jelentek meg. Sajnos 1990 után sem ismerték fel egyértelműen az oktatás jelentőségét, sőt tudatos törekvéseket is megfigyelhettünk minőségének csökkentésére. Ez értelmetlennek tűnhet, de a globalizmus érdekeinek figyelembe vételével nem is annyira valósze____________________________________________________Összegzés 181