Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Társadalmi közérzet
nak amíg lehetett menni. És a Kádár-korban minden informális társadalmi szellemi csatorna arról szólt, hogy „kint” mennyivel jobb. Ez a közérzet az 1980-as évekre teljesen elhatalmasodott magyarságon. A „disszidálás” komoly virtussá vált. Egy-egy ismert személyiség „kint maradása” évekig beszédtéma és ösztönző volt, főleg a fiatalok körében. Varga Zoltán labdarúgó sztár, Bartha Tamás rockzenész sztár, Baksa Soós János nemzedéki bálvány, s nyomukban ezrek „disszidálása” arra késztette a kádári hatalmat, hogy megoldást találjon erre a problémára. Ezúttal is a tiltás-tűrés-támo- gatás módszerét választották. Voltak, akinek bevonták az útlevelét és III/III- as eszközökkel „jobb belátásra bírták”, volt, akiknek eltűrték, hogy nyugaton is dolgozhassanak (művészeknek), nyugatra menjenek férjhez, akár még sztárok is legyenek, de cserébe itthon is megkapták az elismerést és a lehetőségeket, és voltak, akiket támogattak is az elmenetelben, mert kényelmetlenné váltak „ellenzéki" megnyilvánulásaik révén, vagy mert információk gyűjtésére is alkalmasak voltak. Nincs kétségünk, hogy az így politikai okokból - egyéni kivándorló útlevéllel - menesztettek között a két feladat nagyon is passzolt. A közérzet szempontjából azonban mindez most csak azért érdekes, mert a „bent” és „kint” érzése egyet jelentett a „rossz” és „jó" érzésével. Sportolóknál, művészeknél jelent ez meg a leghangsúlyosabban. Aki itthon maradt, az a vesztes, aki kijutott az a nyerő. Ez korántsem volt így, és ma sincs így. De aki már elindult, nehezen fogja bevallani, hogy nem élete vágya volt kispadon vagy a kórusban, tánckarban statisztálni. Sőt, inkább azt is igyekszik elhitetni, hogy diplomával a kezében is jobb „kint” pizzát hordani, mint „bent” embereket tanítani. A közérzetnek ez a hihetetlen leromlása azonban - reméljük, csak felületi sérülés, csak a kórra hajlamosakat érinti (most nincs így), és nem képes megbontani a magyar társadalom szellemi bázisát, amelyet nem volt képes megbontani semmiféle erő több ezer év alatt, a vándorlás, a honfoglalás és az európai beilleszkedés idején sem. Lehet, hogy még mindig a beilleszkedés stádiumában vagyunk? A „kalandozások” idejét éljük? A közérzet és a szellemi élet viszonyát azért emeltük ki, mert meghatározónak tartjuk jöKét rendszerváltás Magyarországon_______________________________ 150
