Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
A választási rendszer
A választási rendszer semmit nem jelentenek a szocializmus „szavazásai” sem (99%). 1990-ben viszont csak 65,11% ment el szavazni, és ez az arány kiábrándító egy olyan döntő, sorsfordító pillanatban, mint az 1990-es volt. Az egyéni kerületi második fordulóban már csak 45,54% szavazott! Pozsgay Imre ezt a kiábrándító részvételi arányt szoros összefüggésbe hozta az 1989. novemberi „négy- igenes” népszavazással, amely a bojkott (MDF), illetve a nyilvánvalóan hamis kérdésfeltevés (SZDSZ) révén milliókban degradálta a voksolás élményét.143 Hozzátehetjük: az 1947 és 1985 közti időszak „választásai” sem erősítették a részvételi szándékot. 1945-ben és 1989-ben is felmerült a kötelező szavazás lehetősége. (1920-ban és 1939-ben volt ilyen Magyarországon). A törvényt megalkotók azonban ezt — helyesen - elvetették. Akinek nincs politikai érdeklődése, azt nem szabad az urnák elé kényszeríteni, mert csak torzítja a népakaratot. Vagyis a politikai érdeklődést és művelődést kell fejleszteni, hogy a népakarat minél teljesebben érvényesülhessen. Annyi megállapítható, hogy mind 1945-ben, mind 1990-ben a parlamenti képviselők döntő többsége kicserélődött. Ez 1945-ben 98% körüli változást (néhány kisgazda, szociáldemokrata képviselő maradt mutatóba az 1939-ben megválasztott képviselőházból),144 1990-ben pedig 95% cserét (a maradók zöme az MSZP frakcióban volt) jelentett. Talán itt sem árt azonban hangsúlyozni, hogy az alacsonyabb szinteken korántsem volt ilyen drasz143 Pozsgay Imre erről az „Elátkozott szabadság” c. tv-műsorban beszélt, 2007. január 12-én. 144 Köztük azonban Nagy Ferenc miniszterelnök (1946M7), Tildy Zoltán köztársasági elnök (1946-48), Varga Béla nemzetgyűlési elnök (1946—47) szerepe a magyar demokráciakísérlet bukásában, a polgári-nemzeti-demokratikus politika vereségében nem lebecsülhető. Vásáry István az Ideiglenes Nemzeti Kormány, pénzügyminisztere, menesztéséig, míg B. Szabó István államminiszter, menesztéséig. Utóbbi kettő a nemzeti demokrácia kiváló alakjai, akik emigrációba sem mentek, de drágán megfizettek politikai nézeteikért. Az MKP és az ÁVO mindent elkövetett „kompromittáló iratok” beszerzésére a „Horthy133
