Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Arcok a társaság panteonjából
Arcok a társaság panteonjából szempontok szerint megszerkesztett „Szabó Dezső breviárium” imponálóan alapos munka, de sajnos nem érhette meg megjelenését. Csupán az utóbbi években jelent meg egy elegáns, de terjedelmileg szerény válogatás az ő kéziratai alapján.22 Később, 1989-et követően az általam szerkesztett folyóiratok (Hunnia, Havi Magyar Fórum) állandó szerzője lett. Könyvtári kutatások, bibliográfiai, filológiai megerősítések, szövegpontosítások terén nagyon megbízható és alapos volt. Gyakran dolgozott együtt Hartyányi Istvánnal. A Magyar Postánál eltöltött évtizedeinek kapcsolatait kihasználva a ’90-es évek elején jelentős erőfeszítéseket tett a Sz. D.-bélyeg megjelenése érdekében. (Lásd még a 10. számú jegyzetet.) Noha múltja okán jogosult volt a Kerepesi temetőben lévő Ötvenhatosok parcellájában egy sírhelyre, nem tartott rá igényt: úgy rendelkezett, hogy szórják hamvait a Dunába. Emléktársaságunk hasznos és megbecsült tagja volt. * * * Fitos Vilmos (1912-2000) mozgalmas életű személyiség volt, és bár többen is kimutatni véltek életútjában következetlenségeket, nem vitatható, hogy a népi-nemzeti oldal embere. 1938 márc.-tól 1944 jan.-ig ő a Magyar Élet felelős szerkesztője. Megújítja a lapot segédszerkesztője, Gombos Gyula segítségével. ’38 nov.-től sikerül megnyernie Sz. D.-t is állandó szerzőnek, akinek kilenc tanulmánya jelenik meg majd a 8000 példányban nyomott lapban. A háború kitörése utáni hetekben szigorodik a cenzúra, a Magyar Élet ’39 szept.-i számát betiltják a Mester cikke miatt (Az őrtoronyból II. rész). Szabó Dezső és Fitos Vilmos együtt ülnek a vádlottak padján, de végül méltányos ítélet születik, a vádat ejti a bíróság. Sz. D. viszonya lassan elhidegül a Magyar Élettel.23 Fitos Vilmos annak a titkos Magyar Közösségnek is tagja volt, amelyet legelsőként számolt fel a Rákosi-terror: az első magyar koncepciós per ellenük irányult. Halálos ítéletek is voltak, továbbá szigorú börtönbüntetések, AVO-s kínzások, csakhogy Fitos - talán egyedüliként - megúszta, őt elengedték. Ezért élete végéig besúgónak, árulónak tekintette őt sok korábbi bajtársa, főleg az emigrációban keltették rossz hírét. (Nekem azt mondta, hogy valóban együttműködött kihallgatóival, de szigorúan csak olyat és annyit mondott, amiről tudta, hogy 22 Toliam eke és kard volt (Szabó Dezső füveskönyve). Lázi Könyvkiadó, Szeged, 2016. 23 Fitos Vilmos: A „Magyar Élet” című folyóirat (A szerkesztő emlékezése). Literatura, 1984/1. sz. 89-103. old. Budai Balogh Sándor: Szabó Dezső a „Magyar Élet"-ben. Confessio, 1985/1. sz., 88-99. old. 71
