Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Arcok a társaság panteonjából
Arcok a társaság panteonjából Hőgye Mihály (1912-1992) református lelkész, hivatásos diplomata. A református teológián végzett, egyebek mellett a Pozsonyi úti gyülekezet lelkésze lett. Templomában sok embert - nem csak zsidót - bújtatott az egyre vészterhesebb időkben. 1938-tól diplomataként is tevékenykedik előbb Párizsban, azután Berlinben. Egy hiteles kortársa szerint „nem politikus, hanem kifinomult érzékű politikai ember volt”. Felhasználva kapcsolatait ’44 októberében ő hozza ki a Gyűjtőfogházból a Gestapo által letartóztatott Nagy Ferencet, a későbbi miniszterelnököt. 1945 után a Nemzeti Bizottság kormánybiztossá nevezi ki, továbbá ugyanők hivatalosan ,,a Szabó Dezső-i hagyaték gondnokává” nevezik ki. Ez irányú tevékenysége túlbecsülhetetlen, neki köszönhető, hogy a mester kéziratai - köztük a még kiadatlan Életeim teljes kézirata - megmenekült. Abban az időben az a hír járta, hogy Hőgye mint a párizsi magyar nagykövetség titkára a bőröndnyi kéziratot magához vette és kivitte Párizsba. Magához vette ugyan, de valójában nem Párizsba vitte, hanem nagy titokban az Eötvös Kollégium akkori igazgatójának, Keresztury Dezsőnek adta át megőrzésre.18 Nagy Ferenc eltávolításának híre Párizsban éri, úgy dönt, hogy nem tér haza ő sem, az USA-ba emigrált. Élete végéig ott élt, de 1971 óta gyakran hazalátogatott. 1985-ben New Yorkban adja ki a Püski Kiadó elhíresült könyvét: Utolsó csatlós? Magyarország sorsa. Fentebb már részletesen írtam arról, hogy a gellérthegyi Sz. D. emlékmű létrehozásában milyen központi szerepe volt. Társaságunk legmegbecsültebb tagjai közé tartozott. * * * Eötvös Flóra (7-2003), később Dienes Lajosné, egy református pap leánya, makádi tanítónő, 1936-ban a Marczibányi téri Lövőház vendéglő előadásain látta először Sz. D.-t. Ezt követően barátnőjével, Bódis Ilonával (1908—7) és annak vőlegényével, Csipkés Zoltánnal tisztelgő látogatáson felkeresték a Mestert annak Városmajor utcai lakásán. Nagyon szívélyesen fogadta a fiatalokat. Innentől kezdve Eötvös Flóra a Mester haláláig bezárólag szűkebb baráti köréhez tartozott és - általában egyetlen nőként - gyakran ült társas asztalánál a Baross, a Szimplon vagy a Trombitás kávéházban eltöltött esték folyamán.19 Sz. D. nagyon szerette Eötvös Flóra társaságát, akit leginkább „Magyar Katicaként” emlegetett, sokat viccelődött, incselkedett vele. 18 Erről olvashatunk Budai Balogh Sándor tanulmányában, amely az Életeim I.—II. 1982., Kritérion-féle kiadásának utószava. 19 Budai Balogh Sándor: Szabó Dezső Ludas Mátyás-füzetei (1934-1942). ItK 1982/2. sz., 221., 224. old. 69
